Mi volt ami ízlett külföldön és mi okozott csalódást?

Én is csalódtam egyszer az olasz tésztában: a Garda-tó melletti vendéglőben paradicsom szósszal készült pasta-t akartam enni, nem volt az étlapon, de a pincér azt mondta, elintézi. Hozott egy szimpla spagettit natúr paradicsomszósszal nyakon öntve, semmi fűszer vagy sajt nem volt rajta. Később megtudtam, van ilyen náluk, főleg másnaposságra eszik. Csak azért ettem meg, mert éhes voltam és mert ki is kellett fizetni (ottani szokás szerint az asztalon lévő kenyerekkel és a terítési díjjal együtt). Ez volt az első pasta étel, amit ott ettem.

Azóta egyszer még, Rómában is ettem valamilyen makaróni félét szalonnával, paradicsommal és sajttal, az jobb volt, de itthon is tudok csinálni hasonlót, sőt én intenzívebben fűszerezem, ott kissé natúrak az ízek.

Kissé csalódtam a görög konyhában, bár nem nincs átfogó tapasztalatom vele:

Souvlaki (pálcikán grillezett sertéshús): íztelen és rágós volt több esetben is, néha szinte át se volt sütve rendesen.

Stifado (paradicsomos marhapörkölt féle): nem volt rossz, a fahéj kissé idegen benne, az ecetes gyöngyhagymát nélkülözni tudtam volna a szaftjából.

Muszaka (hússal rakott padlizsán): nem volt rossz, kicsit olajos volt, a fahéj itt is "kilógott", de ez közel-keleti hatásra van ebben is benne.

Sült bárány comb: puha volt, de són kívül semmi fűszert (fokhagyma, rozmaring) nem lehetett érezni rajta. Becsomagoltattuk és az apartman-ban "feljavítva" megettük, a hozzá vett káposztasalátával együtt, mert az meg egyszerű, száraz, reszelt káposzta volt, minden előzetes ízesítés nélkül, otthon be kellett sózni, aztán olajjal, ecettel fogyaszthatóvá vált.

Amúgy nem lennének rosszak ezek az ételek, csak valszeg a tömegturizmushoz alakították őket.

12:

Nem vártam én az olasz tésztát magyarosnak, mert olasz szakácskönyvekből (alapmű pl. a A római konyha című) itthon már évek óta főzőgettem ilyeneket. Csak itthon bővebben tesz bele az ember fűszereket (talan ez a magyar hatás), ott meg külön árkategória volt, ha már volt benne bazsalikom, megint külön áron ha sajt is volt rajta.

Tudom, északon nem is a tészta a jellemző, hanem a rizs és a polenta. Remélem, lesz még alkalmam ott enni, kipróbálnék pl. egy carbonara módra készült tésztát eredetiben, valahol egy trasteverei kisvendéglőben, ahol főleg csak a helyiek étkeznek.

Nagyon ízlett (még a szocialista) Lengyelországban a mindenütt kapható (illetve szinte csak az kapható) fazolka po bretonsku (óriás fehérbab főzelék paradicsomos szószban, kolbászkarikákkal), és a bigos (hasonló a toroskáposztához)

Az egykori Csehszlovákiában:

sertéssült káposztával (bravcove maso z kapostou) és knédlivel,

vadasmarha (hovadzi svieckova na smotane) knédlivel, ezt fentebb már említette valaki.

Ma ezek már nem olyan jók, szerintem, mint régen.

Jók voltak a hidegkonyhai készítmények, Prágában a virsli, az utcai faszénen sült kolbász és mindenütt a sör (az ma is jó).

Párizsban, arab büfében kofta (birkafasirt) és bárány gyros, mindkettő száraz, kissé iztelen, a saláta öntet nélküli (később vettem észre, hogy az öntetet külön kellett volna venni hozzá), a rizs volt a legjobb.

Ugyancsak Párizsban, zsidó-negyedben shawarma (bárány gyros pitában, sült padlizsánnal, csicseriborsó krémmel (humusz), paradicsommal, uborkával a legjobb ilyen, amit eddig ettem, csak kissé nehéz volt utcán elfogyasztani a hatalmas adagot, anélkül, hogy a fülemig ne kentem volna össze magam. A falafel is jól nézett ki, állítólag ott csinálják a legjobban, de a bárány jobban megérte, nem sokkal többért.

Hollandiában jó az indonéz eredetű saté: pálcikán sült csirke- vagy sertéshús darabok speciálisan fűszerezett földimogyoró szósszal leöntve.

Vagy a kínai tavaszi tekercs (olajban kisütött tésztatekercs mungóbab-csirával és csirkehússal töltve). Nálunk sajnos ezt csak káposztával és répával csinálják.

19-es, ezt nekem szántad?

Ha igen, idézd már azokat a példáimat, amik szerint "begyepesedett" vagyok?