Külföldon élők! Benneteket mi lepett meg a konyhában?

Köszönöm a sok érdekes választ! :)

Én Franciaországban élek már nagyon régen, de amikor kijöttem, hozzá kellett pl. szoknom, hogy az ecet nem 20%-os, hanem csak hat, viszont van belőlük vagy negyvenféle változat. Abban az időben M.O.-n csak egyfélét lehetett kapni.

A tejföl sem ugyanaz, túró nincs vagy csak ritkán, és kovászos uborka is csak újabban létezik lengyel konzervben. De azt szoktunk itthon csinálni, pláne, ha ilyen meleg van.

A százféle forrásvíz is alig ízetlenebb, mint a pesti dunavíz! :)

Amit Franciaországban "goulache hongrois"-nak hívnak, az egész egyszerűen egy marhapörkölt, még csak nem is hasonlít a levesre.

Ettől föggetlenül imádom a francia konyhát, még a tengeri herkentyűket, a békát és a csigát is, a milliónyi sajtról és salátáről nem is beszélve.

De eleinte (száz évvel ezelőtt!) a magyar cukros-ecetes saláták után furcsa volt, hogy itt mustárral-olajjal készítik őket, és nem is a főételhez fogyasztják, hanem előtte vagy utána.

A nokedliszaggatót és a mákdarálót én Pestről hoztam, mikor már haza lehetett menni a '90-es években.

De azt nem mondanám, hogy semmi újat és jobbat nem találtam. A francia konyha rendkívül változatos, és a regionális specialitások is gazdag, finom választékot nyújtanak.

Az ecetet természetesen hígítja az ember, de az elején furcsa volt, hogy sokkal több kell belőle. És itt olyan változatos a salátakészítés módja, hogy már nagyon régen nem csinálom a magyar fajtát.

Itt is van magyar bolt, de egy idő óta vacak és drága, a jugók meg gorombák és kelletlenek.

Lengyel kovászos uborkát szoktuk venni konzervben, ha elfogy az, amit - különösen az olyan forró nyarakon, mint az idei -, rengeteget csinálok itthon!