A türkmének tényleg teve agyat esznek?

A bolgároknál a Ágneska nevű étel a lékelt birkakoponyában sült birkaagy.

kihozzák tálban, és ott meredeznek a fogai is.

A Kárpát-medencében a csirke fejét is sok vidéken belefőzik a levesbe, megeszik a szemét, késsel kettéroppantják a fejét és megeszik az agyát is.

A velő rántva= disznó agyvelő szeletelve és rántva.

Aztán az ínyenceknek a kakashere-pörkölt.

A sertés vese, a szalontüdő, stb.

[link]

Oké, bélben nem nyertünk, de mi a helyzet a vérrel? Mégiscsak ott a véres hurkánk. Ahogy a briteknek (black pudding) és a németenek is (Blutwurst). Disznóöléskor mi sütve esszük a vért, a svédek levest rittyentenek belőle (swartsoppa), a spanyolok nyersen, dermesztve fogyasztják tapasként, a franciák, a lengyelek az étel sűrítésére használják (ahogy régen mindenki). A maszájok pedig nyilat szúrnak az élő tehen nyakába, és még melegen megisszák a vérét. 



Ha már a az állat belsejében barangolunk, beszélhetnénk a nagyi zúzapörköltjéről vagy szívről, amiből a még nem ellett tehéné a legfinomabb, de ezektől talán még undorra se rándul az arca, úgyhogy gyerünk tovább, nézzük csak meg az állatot kívülről. Kezdjük is rögtön a fejével. Ahol állatot tartanak, ott használják a fejét is, bár a borjú kivételével általában külön-külön dolgozzák fel a testrészeket. Persze van hogy az egész fej elfér, mint a disznósajtban, vagy annak svéd megfelelőjében, a syltában és a francia ökörfej-terrinben.