Miért mondják hogy a palacsintának egy külön serpenyõ kell, amiben csak palacsintát sütünk?

Mert a palacsintát nem serpenyőben, hanem palacsintasütőben sütik.

Ez a serpenyő:

[link]

Ez meg a palacsintasütő:

[link]

A konyhai edényeknek megvan a megfelelő funkciójuk, nem véletlenül.

Főzhetsz te húslevest is tepsiben, biztos előbb-utóbb elkészül, tán még ehető is lesz, de nem arra való.

A palacsintasütö meg a serpenyö közt nincs igazán nagy különbség, nem a formája miatt van ez a szokás.

A nagy séfek mindent külön-külön valamibel csinálnak, mindenhez más-más kést, fözökanalat vesznek, mert ezzel "mutatják," hogy ök profik, és mivel nem saját zsebre megy a beszerzés, ezért könnyen vannak.

(Persze van, ami valamennyire ésszerü - pl. az elözö válaszoló esetében a levest fazékban célszerü fözni, de lábas is jó hozzá, a tepsi viszont egész más akalú és méretü, ezért a hasonlata igencsak sántít!)

Amiért ez a (tév)eszme gyakori, az az, hogy régen sokan csak kevés meleg vízzel öblítették a serpenyöket (mosogatószer nélkül), és emiatt a palacsintának húsos, füszeres íze lett, ami édesség esetében igen zavaró.

Ha valaki rendesen elmosogatja a serpenyöt, nem karcolja meg semmivel - a dörzsi szivacs is karistól -, akkor nyugodtan használhatja ugyanazt a serpenyöt több minden elkészítésére.

Az étel elkészítésének vannak írott és íratlan szabályai, amit azért tartunk be, mert úgy a gusztusos, vagy úgy a praktikus.

Ha te örökölsz a nagyanyád után egy soha nem használt zománcos bilit, abba sem fogod megfőzni a bablevest, hiába nem használták és tiszta, ugyanolyan anyagból van mint egy zománcos fazék, de mivel nem arra való, tehát gusztustalan.

[link]

Ahogy az sem gusztusos, ha abban sütöd a palacsintát, amiben előtte füstölt szalonnát sütöttél, vagy lecsót ütöttél össze.

"Ahogy az sem gusztusos, ha abban sütöd a palacsintát, amiben előtte füstölt szalonnát sütöttél, vagy lecsót ütöttél össze."

Bocs, de ezt nem is értem. Már miért ne volna gusztusos? Ugye, az ember elmossa a serpenyőt főzés, sütés után.

Kérdező, a mai teflon, kerámia, ilyen-olyan bevonatú edények korában már nem kell külön edény a különböző ételeknek.

Anyámnak még külön tepsijei voltak a sült húsnak, külön a süteménynek, és tényleg nem abban a serpenyőben sütötte a palacsintát, amiben a kolbászt. Sőt, külön tejfőző fazaka is volt. És volt olyan, amiben csak szalmakrumplit sütött. Kb. háromszor annyi edénye volt, mint nekem.

Csatlakozom az előzőhöz, nem értem, miért nem gusztusos szalonnás-hagymás rántotta után palacsintát sütni, ha egyszer jól elmosom közötte (de elmosás nélkül is jó sós palacsintának)... Én így csinálom. Ki nem állhatom a palacsintasütőt, ki is dobtam, ami volt, igaz, leragadt mindig :D Egy jó kisebb serpenyőm van, mindent abban sütök, ami nem hatalmas mennyiség, mert azt a nagy serpenyőben. Jobb időkben két kicsi van, mert egyszerre több kisebb serpenyős ételem is lehet s nem is szeretek folyton serpenyőt mosni, a szokásosabb ételeim után nem kell.

Egy csomó dolgot máshogy csinálok, mint a nagy séfek, de nekem így a jó, miért csinálnám máshogy?

Régi szakácskönyvekben több dolognak külön edényt írnak (pl. tejforraló edény), de én szeretem minimalizálni az edénykészletemet és jóformán semmi nincs egyetlen funkcióval. Mert sok ételnek megvan a saját edénye, de több étel, mint edény... :)

"Ráadásul egyes edények hajlamosak átvenni egy idő után a bennük készített, vagy tárolt ételek aromáját. Mosogathatod akárhogy, akármivel, benne marad."

Szerintem akkor meg kellene tanulni rendesen elmosogatni!

Nekem még sosem volt olyan, hogy az edényben benne maradt volna az elözöleg készített/tárolt étel szaga mosogatás után!