Házi vegeta szárítása?

Ne haragudj meg, nem konkrétan a kérdésedre fogok válaszolni, de a szárítás nekem túl pepecselős volt és szerintem sok hasznos összetevő elvész a vegetádból. A szárításkor elvész a szín, és sok más fontos tartalom. A bolti mindenféle színezéket tartalmaz azért olyan csábító. Én ledaráltam a zöldségeket, ahogy szerintem te is, aztán kilónként 25 dkg sót adtam hozzá. Egy órát állni hagytam, lecsepegtettem és kisebb befőttes üvegekbe raktam, tetejüket egy kanál oliva olajjal zártam. Egy sem romlott meg pedig csak felbontás után került hűtőbe és ott is hetekig eláll. Egyszerűbb és szerintem több vitamin és íz van benne mint a szárazban.

Pontozzatok le ha akartok, de nekem bevált ez a recept és segíteni szerettem volna.

A szárítás során mindenképpen változik a színe a zöldségnek, gyümölcsnek. Nem csak a napsugárzás, a hő és az UV miatt, hanem azért, mert egy adott szín az adott közegben, adott milliőben jellemző. Ezt sok paraméter, sokféle sav, glikozidák, ásványi anyagok, nedvtartalom befolyásolja. És a szárítás során ezek mind megváltoznak. Változik a savtartalom, egyes savak elbomlanak, mások a vízvesztés miatt betöményednek, stb, stb.

Pl.: a paradicsom a pirosból égészen feketésvörös lesz, majdnem fekete. A répa viszont fakul egy kicsit. A hagyma barnul, a levegő oxigénje miatt...

Én szoktam a napon is és az aszaló berendezésemben is aszalni a kerti dömping zöldségeket, gyümölcsöket. Letakarni nem szoktam, mert a rátett konyhakendő nem hagyja intenzíven párologni a szárítani kitett zöldséget, gyümölcsöt.

Itt pedig éppen az a cél, hogy a már klasszul megérett konyhakerti növényt, mielőtt megromlana megszárítsam, azaz a víztartalmának legalább 80-90%-át veszítse el, a lehető leghamarabb [olymódon, ami még kíméletesnek számít].

Ezeket a termékeket ugyanis nem a vitamintartalmukért, színükért, hanem elsősorban az ízük, és ásványi anyag tartalmuk miatt használjuk fel...