Mielőtt felfedezték Amerikát, az európaiak (főként a magyarok) milyen fűszert használtak paprika helyett?

Galeotto Marzio leírása szerint Mátyás udvarában bőséges mennyiségű halétket szolgáltak fel. Az udvar legkedveltebb halféleségei közül nem hiányozhatott a csuka, a menyhal, az angolna, sőt, még a pisztráng sem. A király asztalánál az egyik legkedveltebb és leginkább ínyenc falatnak számító csemege a hízott páva húsa volt. Beatrix királynénak köszönhetően az olaszos sajtok széles választéka már akkoriban kiváló borkorcsolyának számított.

Az udvari szakácsok előszeretettel alkalmazták a fokhagymát és a vöröshagymát; az olaszdió, a sáfrány, a fahéj, a bors, a gyömbér, az ánizs és a kapor pedig már akkoriban a kedvelt fűszerek közé tartoztak.

A húsételeket erősen fűszeres mártásokban tálalták a királyi asztalra, a levesek és mártások sűrítésére pedig kenyérbelet használtak, mivel akkoriban a rántást még nem ismerték.

Ismerték viszont a tejfölt és az ecetet, s ezek segedelmével sokszor készítettek ínyenc falatokat.

A korabeli szakácsok olajjal és vajjal főztek, a sertészsír csak később vált népszerűvé. E tekintetben megjegyezhetjük, hogy Mátyás konyhája is a reneszánszát éli, hiszen napjainkban - csak már az oly divatos egészséges táplálkozásra hivatkozva - , szintén ajánlott a zsírban sült étkek mellőzése.

Mátyás idejében a méz, a mazsola, a füge, az alma és a körte is igen népszerű és kedvelt volt, desszertnek pedig a fánk, a palacsinta, a rétes, a különböző felfújtak, a torta és a borhab koronázták meg a fejedelmi lakomát.

A jenkik nem találtak fel semmit!

A magyar és az amerikai palacsinta pedig teljesen más!

Akkor most kitérek: a paprika pár évvel Amerika felfedezése után török közvetítéssel került hozzánk, sokáig "török bors"-nak hívták.

Az előtt nem használtak hasonló fűszert.