Számotokra is van olyan étel, aminek ha egy bizonyos személy készíti el, sokkal másabb íze van mint ha más csinálja?

Ismerős az érzés. De most nem anyut említem, mert ő a zöldborsófőzeléket csinálja úgy, hogy én soha nem tudom olyan finomra főzni, pedig jó pár éve főzök.

Viszont van egy óvodás emlékem a bablevesről, amit nem tudom, hogy készítettek, de olyat soha sehol nem ettem azóta sem. És az íze még mindig itt van a számban, ha rágondolok. Érdekesek ezek a dolgok, jó hogy feltetted ezt a kérdést. Tudod, hány éve volt? Több, mint 40.

Sokan gyűlölik ezt a szót és idegenkednek tőle, de mindennek a kulcsa mégis ez: "szeretet".

Ez azt jelenti, hogy egyrészt az az ember, aki szeret főzni, és szereti is azokat, akiknek főzi az ételt, akkor azok az emberek nem csak az étel ízét érzik, hanem magát az "érzést" is, mert bennük van az a tudat, hogy azaz az illető, aki az ételt főzte, azt jó szívvel csinálta, hogy másoknak örömet okozzon. Nem tudom máshogy megfogalmazni. (Nem, nem vagyok vallásos.)

Úgy tudnám példaszerűen érzékeltetni: Más érzés egy pörköltet enni a legjobb 5 csillagos étteremben a legkiválóbb minőségű alapanyagokból elkészítve. Megint más, ha a szerető szülő, nagyszülő, rokon, barát vagy egyéb közeli személy készíti - ugyan nem "kiváló minőségű" alapanyagokból, de azért gondosan ügyelve arra, hogy az adott illető igényeit kielégítse (pl. ha mócsingosan, vagy mócsing nélkül szereti, akkor úgy készítse el).

Én pl. fiú létemre nagyon szeretek főzni. Ha pedig főzök, akkor a szívem-lelkem beleadom, mert nem szeretek silány munkát letenni az asztalra, ugyanakkor jó érzéssel tölt el, ha ezáltal másoknak örömet tudok okozni.

Kb. ugyanez a helyzet hasonló esetekben más embereknél is (ez pedig - bár különösen hangzik - az ételek ízén is erősen érződik).