Van olyan amikor egyszerűen nem kívánjátok a csokit?

46 éves leszek, de életemben összesen két tábla csokit sem ettem meg. Soha nem kívántam és nem is kívánom, ezt is csak azért, mert esküdöztek, hogy ez a fajta olyan "szuper", "giga", "mega" "felejthetetlen "... Hát... Kifordult a számból...

Egyszerűen hiányzik belőlem a csoki iránti vágy génje...

Miután megettem két tábla mogyoróscsokit valahogy a harmadikat már nem kívánom.

Egy ideig.

Azt hittem, ez mindenkinek természetes. Én igazán szeretek enni, a csoki is az étkezésem része, a legkeményebb diétámban is, sőt külön desszertgyomrom van s kvázi minden étkezés végén édességet szoktam enni, aminek többnyire szerves része a csoki, de még én se kívánom mindig.

Sőt, bármikor garantálni tudnám, hogy ne kívánjam. Pl. megeszem 300 gramm zsírt (nyilván nem magában, mással, de) egy ültő helyemben, utána tuti nem akarok csokit enni. De valószínűleg 200 gramm is elég.

Nem, SEMMIRE nincs szükséged, konkrét ételt nézve. Bármit ki lehet hagyni, bármelyik ételcsoportot (szerintem a zöldség kihagyása messze a legelvetemültebb, de élnek így is emberek). Sokféle tápanyagra szükségünk van, de konkrétan csokira nem.

Az ember simán kívánhat olyat, amire nincs szüksége, sőt olyat, ami kirívóan egészségtelen a számára és rosszul lesz tőle... A laktózérzékenyeknek mióta van szükségük laktózra? Attól még simán kívánják elég sokan így is...etc.

Én is szeretem a szénhidrátjaimat, pedig nem esnek jól, csak pici mennyiségben. Ja igen, mennyiség. Még ha jó is neked valami, van az úgy, hogy akármennyit meg tudnál enni, ha csak az étvágyadat nézzük... Ami elég durva lenne és kicsit sem egészséges, a szükségletekhez pedig végképp nincs semmi köze.

"Én nyáron eszem a csokit táblaszámra. Télen sose kívánom..."

Érdekes, és pont fordítva, bár táblaszámra sosem ettem, és már egyre ritkábban kívánom. Most már szinte csak kávé előtt szoktam enni 1-2 kockányit, de azt is csak hetente kb. kétszer.

"egyik tanárom mondta hogy... Akkor kívánunk csak valamit... Ha szüksége van rá a szervezetünknek"

Fiatal korban ez biztos nem így van, de most (45 évesen) már hajlok arra, hogy ez igaz lehet rám. Egyre inkább egészséges dolgokat kívánok meg, egészségteleneket, feleslegeseket nagyon ritkán.

Bocsánat:

Érdekes, én pont fordítva...