Van még valaki aki magyar de egyszerűen undorodik a magyar konyhától? A sok hagyma, olaj, rántás és egyéb gusztustalanságok?

Ajánlom figyelmedbe a Wikipédia Magyar konyhaművészet c., vonatkozó szócikkét, kiváltképp a Habsburg kor és a szocializmus közti átmenetre és Venesz József nevére: [link]

Neki köszönheted, hogy ma minden anyuka, vendéglős és kifőzde rántott csirkehúst kínál borjúpaprikás helyett, hogy a szénhidráthoz szénhidrátot eszünk köretnek, vagy hogy egyszerűen nincs olyan cukrászda, amely a legalapvetőbb süteményeket helyesen el tudná készíteni.

Tok folosleges ezen vitatkozni es egymast gyozkodni, vagy tulharsogni. Minden orszag nemzeti konyhajara az a jellemzo, amilyen friss alapanyagokkal es fuszerekkel rendelkezik, azokat hasznalja.

Szomszed vagy kozeli orszagoknal vannak athallasok, de akkor is az alapanyagok es a fuszerek jellemeznek egy orszagot.

A gasztronomiaban viszont siman keveredhetnek a kulonbozo alapanyagok, atvehetunk uj technikakat es kiserletezhetunk is ujdonsagokkal.

Ez egy bonyolult kérdés számomra, nem tudok csak igennel vagy csak nemmel válaszolni.

Én úgy vagyok vele, hogy mindent módjával. Ha mindennap pörköltöt, gulyáslevest, paprikást, abált szalonnát, tepertőt, kolbászt, egyéb paprikás-szaftos cuccot ennék két pofára, akkor egy idő után biztos, hogy undorodnék tőle.

Arra büszke vagyok, hogy a paprikás-hagymás-szaftos húsételeink miatt beazonosítható a gasztronómiánk, a pörkölt készítésének módja elvileg egyedi a világon.

Én a tyúk agyától kezdve a nyúl gerincén, a rákokon, a csigákon, disznófarokon keresztül a halikráig mindent megeszek, ha számomra ízletesen lett elkészítve.

A magyaros kajákat módjával szeretem, de sosem főzöm túl zsírosra őket. Egy hónapban mondjuk kétszer készítek valamilyen gulyást vagy pörköltöt, vagy eszem zsíros magyar kolbászt vajas kifliben. Egy évben egyszer töltött káposztát vagy kétszer-háromszor pacal- vagy körömpöröltöt. Ezek amolyan különleges alkalmak, a pacalért élek-halok, jó várni rá. Vagy a magyaros kocsonya! Hmmm, annál nincsen jobb!

Egyébként meg a túl zsíros megterheli az epémet, néha görcsölök és megy a hasam az ilyen kajáktól, szóval egy átlagos napon csirkét vagy tengeri halat eszem rizzsel és sok zöldséggel.

Biztos vannak. Pl. az analfabéták, akik nem tudják elolvasni a keresőben kijövő dolgokat. Vagy a lusták, akik még beírni se írják be a keresőbe.

A szegények, akiknek se gépük, se anyukájuk, aki rendesen főzött volna nem volt.

Az árvák, az árvaházban -ahogy itt már többször említették, hogy vannak még árvaházak is- a kevés pénz miatt biztos egészségesebben főztek, nem húst hússal mindennap és zsírosan. De sok zöldséget, főzeléket. Habarva, mert az kevesebb munka.

A hagyma egészséges, és a fokhagyma is.

Olajjal a kínaiak meg a zsidók főznek.

Nekem a tengeri herkentyűk a gusztustalanok, meg a csiga.

En attol undorodom, ha valaki etelre mondja azt, hogy "gusztustalansag".

Amugy izlesek es pofonok, neked nem jon be, masnak igen.

Én se szeretem. Van egy pár, amit szeretek, mint például marhapörkölt, halászlé vagy lángos, de a többséget egyáltalán nem szeretem (véreshurka, májashurka, kelkáposzta főzelék, töltött káposzta, túrós, mákos kaják)

Sokkal jobban szeretem az olasz, spanyol, vagy a távolkeleti konyhát,