Kóser húsnál hogy van ez?

Igen, és az iszlám (halal) vágás szerint is így csinálják.

Mi ebben a meredek? Szerinted a "hétköznapi" vágóhidakon esti mese mellett altatják el az állatokat a nekik tetsző időpontban? Sok szempontból a kóser/halal henteshez kerülő állatoknak tisztességesebb élete volt, mint a tömegtermelésre kerülő farmokon lévőknek.

Csak azokat az állatokat szabad enni, amelyeknek 1. hasított patájuk van, és amelyek 2. kérődznek. Az összes többit tilos.

Nem elég, ha az állat csak az egyik kritériumnak felel meg. A csak hasított patájúak és a csak kérődzők mint tiltottak név szerint fel vannak sorolva. Ezek között szerepel a teve, a disznó, a nyúl és a szirti borz. Azok az állatok, amelyek megfelelnek a "tisztaság" jellemzőinek, a következők: a birka, a marha, a kecske és a szarvas.

Csak azokat a halfajtákat szabad enni, amelyeknek uszonyuk és pikkelyük van. Az összes többit tilos. A tengeri állatok többsége a tiltottak közé tartozik, például a homár, az osztriga, a garnélarák, a kagylók és a rákok. Vannak olyan állatok, amelyeknek besorolása vitatható: nem egyértelműen pikkelyesek például a tokhal és a kardhal, ezért a legutóbbi idők szaktekintélyeinek állásfoglalása ellenük szól.

A szárnyasok közül, miután nincsenek közös jellemzők, amelyek alapján megengedett vagy tiltott kategóriába lehetne sorolni őket, a Tóra megadja a tiltottakat, helyesebben név és fajta szerint felsorol összesen huszonnégyet. Ebből a felsorolásból állította össze a Talmud a tiltott szárnyasok jellemzőit. Ezek többnyire ragadozók, vagy ragadozók módjára táplálkoznak: keselyű-, holló-, sólyom-, bagoly-, strucc-, pelikán-, gólya-, gémfajták stb. Megengedett szárnyasok a hagyomány szerint a tyúk-, pulyka-, liba-, kacsa- és galambfélék.

A kétéltűek és a rovarok tiltottak, mint olyan élőlények, amelyek "hasukon" csúsznak-másznak (a kígyó kategóriájába tartoznak), "szárnyas rovarok" vagy a rágcsálók és a gyíkfélék közé sorolhatók. "...utálatosak... ne tegyétek magatokat tisztátalanná velük..." (3Mózes 11:42-43.) Az olyan "ínyencfalatokat", mint az angolna, csiga, csörgőkígyó, hangya és a különböző bogarak, a Tóra tiltja.

Minden élőlényt szabad enni, ami a Tóra szerint táhor, vagyis tiszta. Ezek kóserok, ami azt jelenti, hogy a törvénynek megfelelően fogyasztásra alkalmasak. A tiltott élőlények támé – tisztátalan, szennyes – dolgok; sékecként, utálatosságként és toéváként is szerepelnek. Ezek nem kóserok. A köznyelvben a tréfá ("tréfli") kifejezést használják rájuk, és minden olyan ételre, amely nem felel meg a zsidó törvények rituális étkezési szabályainak. Nem lehet őket kóserítani sem.*

A nem kóser élőlények termékei sem kóserok. Tilos a nem kóser szárnyasok tojását enni, a nem kóser állatok tejét inni, nem kóser halból származó olajat használni. Az egyetlen kivétel a méz, amelynek fogyasztását a Tóra megengedi, talán azért, mert a méhek a virágok nektárjából állítják elő.

A zsidó vallási törvények tartalmaznak egyértelműen higiéniai szabályokat is. Az egészségre ártalmas ételek fogyasztása akkor is tilos, ha megfelelnek a kóserság feltételeinek. Ezeket az ételeket a rabbik azon az alapon tiltják, hogy az egészséget veszélyeztető dolgok – szákáná – kategóriájába tartoznak, amiről a Biblia így ír: "Nagyon vigyázzatok azért magatokra!" (5Mózes 4:l5.)

Lábjegyzet

* A zöldségekből készült, mesterséges festékkel vagy fűszerekkel színezett ennivalókat, amelyek külsőre a tiltott ételekre hasonlítanak, sok helyütt árulják. Bár ezek az ételek kóserok, véleményem szerint mégis helytelen, hogy "Kóser szalonna" vagy "Kóser rák" felirattal látják el őket. Maga a kifejezés ellentmondásos, mivel a szalonnát vagy a rákot semmi módon nem lehet kóserrá tenni.

A kóser vágás – a sehitá – követelményei

A Tóra tiltja minden "tiszta" élőlény (állat) fogyasztását, amely természetes módon elpusztult, vagy nem rituális vágás – sehitá – útján ölték meg. "Nem szabad megennetek semmiféle döglöt állatot..." (5Mózes 14:21.) Az ilyen tetemeket nevelának vagy tréfának hívják. "...levághatsz marhádból és aprójószágodból... úgy, amint parancsoltam néked, és egyél..." (5Mózes 14:21.) Amit ezeknek a rendelkezéseknek megfelelően vágtak le, az ehető; amit nem, az tiltott.

A vágás jóváhagyott módjait, a sehitát a Szóbeli Tóra részletezi. Csak az eszerint vágott állatok nem veszítik el kóserságukat.

A rituális vágás szabályai csak a négylábúakra és a szárnyasokra vonatkoznak, a halakra nem. A Tóra kifejezetten különbséget tesz, amikor így ír: "...juhot és szarvasmarhát vágni nekik ... gyűjteni a tenger minden halát..." (4Mózes 11:22.)

A rituális vágásnak az a célja, hogy minél kevesebb szenvedést okozzanak az állatnak, és minél több vért távolítsanak el belőle. A nyak gyors oda-vissza mozdulattal történő átmetszéséhez megfelelő hosszúságú, tökéletesen éles, hibátlan pengéjű kést használnak. A kés a másodperc törtrésze alatt elmetszi a légcsövet, nyelőcsövet, a bolygóidegeket, a nyaki verőeret és vénát. Az eszméletvesztés majdnem azonnal, két másodpercen belül fájdalommentesen bekövetkezik, így a vágás már nem okoz szenvedést: gondoljunk csak arra, hogy ha borotválkozás közben megvágjuk magunkat, nem abban a pillanatban érezzük a fájdalmat, és a vér is csak később serken ki. A világ legjobb fiziológusai, patológusai és egyéb tudósai abszolút humánusnak ismerik el ezt a módszert.

«IP2»Az elkábítás, amit az állatvédők javasolnak a szenvedés csökkentésére, tréflivé teszi az állatot. A nem kóser vágás kegyetlen és fájdalmas módszereivel mindegy, hogy kapott-e bódítószert az állat, de a kóser metszés maga is egyfajta elkábítás, mert azonnali érzéketlenséget okoz.

A sehitá, azonkívül hogy humánus, még valamiben különbözik minden más módszertől: lehetővé teszi a vér teljes és azonnali eltávolítását, amely így nem tud a húsba beszívódni. Ezzel eleget tesz a vérevés tilalmának, és a higiéniai követelményeknek is.

A sohet ("sajhet") nem egyszerűen egy zsidó böllér. Istenfélő, hívő embernek kell lennie, ismernie kell a Sulchán Áruchnak a sehitára vonatkozó szabályait és az állat fiziológiáját; szigorú vizsgán kell keresztülmennie, és megfelelő rabbinátusi bizonyítvánnyal kell rendelkeznie. Jámborsága és nagy tudása miatt – különösen a kisebb közösségekben – gyakran tölt be egyéb hitközségi funkciót is. Mindezek a szabályozások a bibliai hagyomány alapján állnak (5Mózes 12:21.). Részleteik kidolgozása a Talmudban található meg (Hullin 1-2.), kodifikációjuk pedig a Sulchán Áruchban (Joré Deá 1-28.).

A hús kóserítása

A vér tilalma

A Tóra tiltja a vér fogyasztását, még a kóser állatok véréét is. Ez nem vonatkozik a hal vérére. "Semmi vért ne egyetek a ti lakhelyeiteken, sem madárét, sem baromét. Az a személy, aki vért eszik, irtassék ki népe közül." (3Mózes 7:26-27. és 17:10-14.)

E tilalom betartása érdekében a vért el kell távolítani a húsból, az alábbi két módszer valamelyikével:

* a "kisózás" – áztatás és sózás – módszerével, amelyet általában "kóserításnak" neveznek,

* nyílt lángon, elektromos sütőben vagy roston való kisütéssel: ezzel a módszerrel a láng vagy az elektromos tűz hatására a vér kicsöpög.

A kisütés vagy a kisózás mindenképpen szükséges. A megfelelően vágott állatokat is kóserítani kell.

Ha a húst – még a kóser módon vágott kóser húst is – a vér eltávolítása nélkül készítjük el, tréflivé, nem kóserrá válik. Főzés közben a húsban maradt vér kiszivárog, ezáltal a hús az annyira tiltott vérben puhul meg, s így minden, ami az edényben van, tréfá lesz.

A kóser vágásnál pont az a lényeg, hogy a lehető legkevesebbet szenvedjen az állat.

Utána lehet nézni, hogy a nagyüzemi csirkét, borjút, marhát hogy vágják - annál a kíméletes vágás sokkal jobb.

A kivéreztetés pedig nem azt jelenti, hogy hagyják szenvedve elvérezni, hanem azt, hogy úgy készítik elő a húst, hogy ne legyen véres, amikor a felhasználásra kerül.

"a csirkék nyakát egy gépsoron fejezik le a nagyüzemi mészárszéken"

Ez kb ugyanaz, mint amikor az állatoknak NAGYON ÉLES késsel EGYETLEN vágással elvágják a nyakát.

Annyi a különbség, hogy a gépsoron sok esetben - mivel nincs megfelelöen karbantartva - nem leVÁGJA, hanem leTÉPI az állatok fejét.