Miért van az, hogy egyes ételeket szeretünk, mást pedig nem? Pl. én nem szeretem a lecsót, valaki meg oda van érte. Elutasítja a szervezetem?

Ellenkeznem kell, de megprobalon nem lehulyezni az elottem szolt :)

Mit szeretunk es mit nem ... memoria kerdese ... az izeket meg kell szokni, az agynak fel kell dolgozni az elmenyt es csak utana lesz fincsi :)

Az a baj, hogy akik azt mondjak utalnak valamit, akkor azt nem is fogyasztjak. Ez hiba!!! Mivel az erzekelesnek meg kell szoknia az ujat, ezert igen is probalgatni kell a 'rossznak tuno' izeket es nem elzarkozni eloluk.

Gyerekek tomege utalja a spenotot es a tokfozeleket ... felnott fejjel pedi atkerulnek ezek a kajak a 'fincsi' kategoriaba - azert, mert ido kozben tobbszor talalkozott mar az agyunk a furcsa izzel amit korabban meg nem igen ismertunk es ezert nem is szerettunk, de idovel hozzaszoktunk, felfedeztuk benne a finomat es utana mar hasznalja is mindenki.

Szoval ami nem izlik, az valojaban csak egy uj iz, amit meg nem dolgozott fel az agyad :)

Utáltam en is, mar szeretem.

A kettesre meg annyit kerdeznek, mi van akkor, ha pont megutalok valamit?ilyen is volt, van.

Egyreszt megszokás kérdése. Olyan ételeket szeret az ember, amihez hozzászokik. Egy átlag japán oda van a sushiert, a holland a pácolt heringért, az olasz a parmezánért. Úgy nőtték fel, hogy ezek alap élelmiszerek voltak a számukra. Ha egy külföldön élő magyarok csoportba bekukkantassz, akkor ott a hol kapni rögös túrót, igazi füstölt kolbászt, szalámit kapni. A többséget nehéz kizökkenteni az ismertből.

A második tényező erre épül és az az ismeretlentől való félelem, a szokatlantól való undorodás. A franciáknak teljesen normális a csiga, az átlag magyarnak a szor feláll a hátán tőle. Mediterrán országokban semmi különleges nincs a polipban, vagy a tintahalban, itthon az átlag ember bele se kóstolna, mert hhndorodik tőle.

Nomeg ott van a saját ízlés, ami egyébként változik. Bizonyos dolgokat egyszerűen nem szeret az ember. Vagy az íze, vagy az allaga miatt. Pl a férjem meg nem eszi a savanyúkaposztat, vagy a kokuszreszeleket.

Illetve a kellemetlen emléknek is nagy szerepe van. Ha óvodásként az óvónő beléd tömte anno a borsofozeleket, kb biztosan utálni fogod egész eletedben

#2

Ezzel totálisan nem értek egyet:

“Mit szeretunk es mit nem ... memoria kerdese ... az izeket meg kell szokni, az agynak fel kell dolgozni az elmenyt es csak utana lesz fincsi :)”

Hogy mi ízlik és mi nem, az az első ISMERETLEN falatnál már kiderül.

Nekem pl. volt lehetőségem szokni a halat, mert apám nagy horgász volt és egy héten 2x biztos volt, de nem ízlik, nem szeretem. Csak megettem, mert nálunk nem volt divat a válogatás.

Az ízlés teljesen egyéni dolog, nem függ össze semmivel, ilyen vagy és kész!

Aztán van amikor ezen a körön belül az ember megkíván dolgokat, az lehet a szervezet jelzése, hogy hoánya van belőle, de olyat amit utál biztos nem fog megkívánni.

Az 'izles' szoban benne rejtozik a megoldas, csak senki nem akarja eszrevenni! :) Az izlik, amit izlelgetsz - ez az izles! :D

Amikor valaki azt mondja "fuj!", az nem izles ... hanem finnyassag. Milyen erdekes, ha mondjuk nincs mast enni, akkor a 'fuj' is eheto! :)))

Én is így vagyok, pl míg más imádja a lecsót, dinnyét én nem szeretem.

De van olyan étel is amit azért nem eszek, mert már egyszer etelmergezesem lett tőle, ilyen volt a menzán pl a lecsós szelet tarhonyaval és ceklaval, azóta semmilyen pirított tésztát, lecsót vagy ceklat sem eszem