Hogy lehet, hogy az ókori görögök, rómaiak stb... úgy odavoltak/vannak az olíváért és pláne az olívaolajért, miközben én gyakran hallom, hogy az ismerősök ki nem állhatják (holott, ugye, már azt is tudjuk, hogy milyen egészséges)?

"Tehát most a közhelyeket nem kérem. Bár az lehet, hogy délen ezt szokták meg, de nekem fura mégis, hogy ezt a keserű dolgot hogy szeretik és mi mennyire nem."

Közhely vagy sem, de mégis nagy részben azon múlik, hogy gyerekkorában mihez szokik hozzá az ember.

Amúgy meg a jó minőségű olivaolaj nem keserű, sőt az olcsóbb fajtákból is ki lehet fogni olyat, ami egész jó aromájú. Én szeretem, még a kicsit kesernyésebbet is, de tudom, hogy vannak olyanok, akik még a sört meg a kávét sem isszák meg, mert "keserű".

Érdekes, hogy nekem soha nem éreztem keserűnek az olívaolajat.

Igaz, szeretem a Camparit, a sört, a tonikot, és egy csomó más keserű élelmiszert. :)

De területileg nem ugyanaz a kettő, nem is értem miért hasonlítjuk össze az ókori görögöket a te (gondolom magyar) ismerőseiddel.

Az ókori görögök, rómaiak is a Görög félsziget, Róma területén ettek olívabogyót, ahol őshonos a növény. Ezeken a területeken (ma Görögország, Olaszország) ma is rengeteg olívaolaj és olívabogyó fogy, könnyen elérhető, olcsó élelmiszer, teszik salátába, pizzára, tésztába, és az átlag görög/olasz kisgyerek étrendjébe a többi étellel együtt be van vezetve.

A Kárpát-medencében sose volt mediterrán éghajlat, sose volt őshonos az olajfa, és hiába voltunk mi a Római Birodalom idején Pannónia provincia, ettől még nem termett meg nálunk az olajbogyó. Ezért aztán a hagyományos magyar ételeknek nem része az olíva, importálnunk kell amitől felmegy az ára, a kisgyerekek nem találkoznak vele maguktól, így aztán sok felnőtt számára egzotikus, furcsa étel marad.

Nekem adtak már gyerekkoromban is olívabogyót, hozzászoktam, szeretem is. Néha veszek egy kis dobozzal és elnassolgatom tévézéshez, úgyhogy nem valami számunkra eredendően megszokhatatlan ételről van szó.