Ti is vagytok ugy valamilyen etelel hogy az illatat imadjatok de az izet utaljatok?

Imádom Etelt. De nagy betűvel.

Némelyik macskaeledelnek nagyon vonzó az illata, egyszer kíváncsiságból megkóstoltam, és borzalmas íze van. Illetve nincs is semmiféle jellegzetes íze. Emberi ételeknél szerintem nincs ilyen, hogy egészen más az íze, mint az illata. Nem tudnék most rá példát mondani.

Én a sárgadinnyével vagyok így. :D

Én inkább fordítva vagyok így. Pl mikor sütöm a rántott csirkemájat, nagyon büdösnek érzem, viszont enni meg szeretem.

Lecsó. Imádom az illatát, de sajnos nem szeretem. :)

Előttem már leírták mindkettőt. Sárgadinnye illatát imádom, de meg nem tudnám enni, valamint a korianderrel sem sikerült még megbarátkoznom, ha kell valamilyen ételhez inkább kihagyom.

#3 voltam. Most eszembe jutott, hogy nálam néha pont fordítva szokott lenni, van aminek az illatát nem bírom főzés közben, de megeszem mikor elkészül. Pl. van egy recept, amit anyám gyakran elkészített mikor még otthon laktam, a részeges máj. Az úgy kezdődik, hogy a sertésmájat vajban meg kell kérgesíteni. No ennél a műveletnél már menekültem be a szobámba, mert számomra borzasztóan émelyítő szaga volt a vajon piruló májnak. De tudtam, hogy a végeredményt szeretem, és azóta magam is elkészítem, és már nem zavar az kezdeti szag, sőt már meg is szerettem. De gyerek koromban kilehetett volna üldözni a vele a világból. Így voltam még anno a tepertő sütéssel. Nagyon nem bírtam az első fázist, de végül ki nem szereti a friss, ropogós tepertőt? Disznótorról számtalan példát fel lehet hozni, hogy milyen undi szagok vannak, pl. az abálás. De végül milyen finom a disznósajt. :-)))