Nasi de rengeteg, segitseg?!

3-4 szelet kalács vagy torta nekem nem tűnik soknak, bár ha mindennap van, az lehet, hogy az (torta- és emberfüggő).

Vannak az embernek kívánósabb korszakai. A legtöbb ember nem tudatosan és fegyelmezetten eszik, nem mondom, hogy ideális s hogy nem jó törekedni a jobbra, de azért alapból ez nem olyan vészes. Egy ex-anorexiásnak azért problémásabb lehet.

Mindennap ez van vagy csak néha rádjön az édességevés? Az sem mindegy.

Első körben én nem pánikolnék, de megpróbálnám a vágyakat eltolni valamivel jobb édességekre vagy egyéb ételekre.

A csoki szerintem kiváló, csak ne legyen cukros (lehet, hogy nálad ez a feltétel nincs, én nem tartom jónak a cukrot s igazából nem is az). Ha gyümölcs is megteszi, mert mindössze édeset és finomat szeretnél enni, nem "igazi" édességet, akkor is, sokkal jobb egy grapefruit, mint 3 szelet torta... De tortázhatsz is olykor, s nem értem, miért kéne megállni egyetlen szeletnél, ha ez igencsak alkalmi eset.

A kontrollvesztés persze nem jó, de erre nem tudok mit mondani, ebben én se vagyok mindig jó (de legalább tudom, hogy most eszem, nem a morzsák fölött kezdek bűntudatot érezni vagy hányni akarni, mint sokan. egy ponton, akármilyen gyengén, de én döntöttem el, mit rakok a számba).

Sokszor egy jó étrend is segít abban, hogy ne kívánj meg mindenfélét.

Szia!

Vannak módszerek, amik segítenek megállni édességevés közben. Mindig úgy csináld, hogy kiméred/levágod magadnak az adagot, fel is írod, hogy mennyi, elrakod a többit, kimész a konyhából, lekapcsolod ott a lámpát és másutt - minél messzebb - megeszed. Még mielőtt megennéd, tervezd el, hogy mit fogsz utána csinálni, és készítsd is elő, a tevékenységkereső bolyongás melegágya annak, hogy újra kezedbe kerüljön az a tortás tál. A biztonság kedvéért a koszos tányért se vidd vissza, ráér az másnap a reggelinél.

Csodák persze nincsenek, erőfeszítést kell tenned, de nekem így sokkal könnyebb megállni. Ha azután próbálnám meg elrakni a maradékot, hogy megettem, amit kivettem magamnak, akkor elpakolás helyett csak egy újabb adagot vennék ki.

Kedves Kérdező!

Én végigjártam ennek a pokolnak minden stációját, mélységesen együttérzek veled.

Volt nekem is ez, hogy folyton édességet kívántam. Én meg tudtam tenni, hogy ne tartsak otthon, mert egyedül éltem.

Akkor képes voltam éjszaka felkelni, prézlit pirítani és megszórni vastagon fahéjas cukorral, majd befaltam.

Mivel nálam ez hangsúlyosan az esti órákban jelentkezett, addig nem tudtam elaludni, míg valami nagyon cukrossal nem tömtem tele magam. Éjszaka piskótát sütöttem, meg sem vártam míg kihűl, mert remegtem érte, leküldtem egy üveg lekvárral, vagy tojássárgáját kevertem ki porcukorral és nyaltam be.

Mindezeket úgy, hogy előtte abszolút nem voltam édesszájú.

Nagyon komoly probléma ez, az étkezési zavarok egyik ismert formája a szénhidrátfüggőség.

Egyedül nem fogod tudni leküzdeni, csak orvosi (kórházi) segítséggel egy nagyon jó diabetológussal, de pszichológus közreműködése is kell.

Nekem is ezt javasolták, de nem fogadtam meg, mára inzulinnal kezelt cukorbeteg vagyok, aki 3 év alatt 60 kg-ról 90-re hízott.

Nagyon komoly gond ez, kérj orvosi segítséget, ne hagyd, hogy bárki is csak legyintsen a problémádra! Járj utána időben!