Van olyan réteg, embertípus aki szigorúan legolcsóbbat vesz mindenből, vagy inkább spórolnak egyik-másik terméken?

Emberek, akik szerint ez kényszer: egy minimálbérvől élünk ketten és NEM csinálnám ezt semmiképp. Jó, én drága ételeket is veszek,d e ha TÉNYLEG 200ft jutna naponta, előbb enném le a környék összes csipklebogyóját és kökényét (még dió is van) s előbb fogynék le (vannak tartalékaim), mintsem vacak dolgokat vegyek. Kenyér tuti nem lenne közte, olyan áron, amilyenen olcsó vackot lehet venni, sütni is tudok vagy eszem rizst, ugyanott vagyok, csak finomabb.

Kakaóból pedig csak 20% fölötti holland jöhet szóba, előbb hagynám abba a kakaóevést, mintsem hitvány, pocsék ízű vackot egyek.

De biztos vannak nálam szegényebbek, én nagyjából annyit költök ételre, mint gazdagon tenném, leszámítva, hogy akkor nagyritkán étterembe is mennék.

De ha hirtelen felére csökkenne az ételre költhető pénzem, tudom, hogy akkor sem vennék vackokat, NAGYON egészségtudatos vagyok, ha ezt meg kell szednem, jöjjön a halál, mert úgy nem érdemes élnem.

Ha egy kevés pénzből gazdálkodó személy hó elején megveszi a picivel drágább, de jobb minőségű kaját, és akkor az a kevéske pénze totál elfogy a hónap közepére, akkor mit fog enni a hónap második felében???

Hát inkább megveszi hó elején is a gagyit, a lényeg hogy ne legyen éhes, se a hó elején, se a végén.

Tudja azt ő is, amit te mondasz, azért mert valaki szegény, még nem hülye!! De van egy mondás: Nem szégyen a szegénység, csak qurv@ul kényelmetlen.

Röviden: van.

De nem szabad ennyire leegyszerűsíteni a kérdést: van, aki kényszerből (nincs pénze többre), van aki kényszeres viselkedésből (épp egy Hummerre gyűjt), van aki megszokásból (a nagyszülők-szülők is fogukhoz verték a garast) veszi mindig mindenből a legolcsóbbat. De még itt is elágaznak a szokások:

Számtalan nyugdíjast ismerek, akik kizárólag az akciós újságokat böngészik, hogy hol, mi olcsóbb és elmennek Cinkotáról Csillaghegyre öt kifliéért, mert ott épp féláron van. Természetesen szigorúan banyatankkal, s kizárólag csúcsidőben, amikor az iskolások-dolgozók sietnének a dolgukra.

De lényegesebb kérdés az, hogy mi az „olcsó”. Ha egészségtudatos vagy, akkor nem biztos, hogy a felturbózott zacskójú zöldborsó háromszor annyit ér, mint az egyszerű „Value”. Mert nem. Persze, ha teheteted, akkor azt kell venni, ami akkor ott éppen terem, nem pedig télen a szőlőt, meg málnát (még ha fagyasztott is (bár az legkevésbé olcsó). Nyári a paradicsom, paprika stb., téli meg a téli (magyar) alma - már, ha egyáltalán nem valami import szemetet próbálnak az idiótákra rásózni.

Kenyérfélék is hasonlóak: a legolcsóbb - tényleg ipari hulldékok - a fehér meg félbarna kenyerek. Nézd csak meg, hogy mit tartalmaznak a víz-só-liszt-kovász(élesztő) mellett. És olcsó, ha két nap múltán már szétesik, és ehetetlenre morzsálódik? Nem tudsz kenyeret sütni? Pech, tanulj meg. Hogy nincs rá időd? Akkor tényleg rabszolga vagy, csak észre sem veszed. (A gyerek, a munkahely, a másod-harmad-negyedállás, a túlórák...) De nem is kell soká húzni, mert akkor még talán elérnéd a nyugdíjas kort és ez kész ráfizetés.

Nagyanyám mondta annakidején: mi nem vagyunk annyira gazdagok, hogy megengedhessük magunknak a silányat. És ezt értette mindenre. Nyilván van határ, s ez pedig az „elég jó” fogalma. Ez pedig a maximumra törekvés a lehetőségeken belül.

Ismerős - csirkecomb farrésszel 400 Ft? Azaz farhát nyomorék csirkecombbal. Csirkecomb, normális, 950 Ft. Lehetőségek: zabálni akarsz, és veszel ipari húst két kilót - ez jót tesz a túlsúlynak, meg még az eégszségednek is. Veszel kettő darab szép csirkecombot (a belbecsről most ne beszéljünk), de tételezzük fel, hogy minőséget veszel. Vagy inkább veszel egy nagy darab sütőtököt ugyanazon a pénzen, vagy öt kilót, mert bőven kifutja.

Persze lehet, hogy azért nem lehet valaki ennyire rugalmas, mert három kölyök ordít otthon, de talán érthető a példa.

Egy, másik jó kérdés a sajátmárkás olcsóbb termékek. Nos, én azt tapasztaltam, hogy általában sokkal jobbak, mint a sok halálra reklámozott és sokkal drágább jószágok. Egyszerűen nincs akkora különbség a kettő között, mint ami megjelenik a reklámban-pénzben. Ráadásul a sajátmárkás termékeket meglehetősen szigorúan ellenőrzik.

De mondok valami mást: a feldolgozott akármiket csak próba alapján tudod elbírálni. Ez élelmiszernél könnyebben megy, míg egy tartós fogyasztási cikknél már jóval nehezebb (meg nagyobbat is lehet bukni). Ha viszont alapanyagot veszel (miért kell félig kész tökfőzeléket venni, amikor legyalulhatod a friss tököt), akkor tudod, hogy mit eszel. Legalábbis részben... :)

Kedves 16-os!

Ezek szerint te olyan helyen élsz, ahol egyszerűen csak döntés kérdése, hogy ki mennyi munkahelyet vállal fel.

Ahol én élek, ott sokan még ma is örülnének annak, ha egy, azaz egyetlen egy főállású munkahelye lenne. Az idős nyugdíjasokról pedig ne is szóljunk, mert hogy ők sem szeretnek ám éhezni!

ez olyan mint a gombaellenes krém: megveszed a canestent 5× annyiért, minthogy vennél candibene tevát olcsóbban?! miközben ugyanaz a hatóanyag?!:D

hertz sonka 86%-os hústartalommal, auchannos 90%-os hústartalommal és az utóbbi az olcsóbb. azért hülye nem vagyok.

azt veszem, ami megéri. márkáért nem fizetek, ha silányabb.