Szerintetek a régi rendszerben (és az EU-csatlakozás előtt) finomabbak voltak az alapvető élelmiszerek, mint manapság?

Erre egy lengyel azt mondaná, hogy "za dobrze masz w dupie" :)

Amúgy tényleg régen minden jobb volt.

Jézusom, nem. Egy évvel vagyok idősebb nálad, és pont az ellenkezője jut eszembe.

Manapság 50 féle sajttípus közül választhatok, akkoriban volt egyenízű anikó meg sima trappista sajt, aztán csókolom. Csoki? Sport szelet, kapucíner, autós... hányinger. Hanyattvágtam magam örömömben, ahányszor valaki külföldi nyaralásról Tobelonét vagy Lindtet hozott haza.

Húsok, halak? Te jó ég, ne is részletezzük. Ha lazacot akartál venni kb. a fővárosig kellett utaznod. Májkrém minden mennyiségben, mindenhol, kösz nem.

Darabos, egy hét alatt megromló "tej", alacsony zsírtaralommal, vízhez hasonló állaggal. Gyakorlatilag minden tejtermékre igaz volt, hogy rohadt egy hét alatt.

Tejes vagy tejszínes helyett vizes, jégkristályokkal teli, ízetlen fagyik-jégkrémek.

A margarin épp a virágkorát élte, mindenki azt a büdös szart kente mindenre a tisztességes vaj helyett. Különösen rémálomszerű volt a margarinos ecetes uborkás szenya, nagyon rossz esetben még parizerrel és pirosarannyal megkoronázva...

Áh jujj, nem.

Ma mindenhol kapok fairtrade, bio termékeket, vehetek termelőtől, minden elérhető kb. a kisvárosokban is, akkor is ha ritkaságról van szó. Manapság annyi finomság közül válogathatok, hogy csak na.

Ne csodálkozz, nem hiába kellett létrehozni az élelmiszer biztonsági hivatalt! Amíg nem vegyészek gyártottak élelmiszert, nem volt rá szükség, és nem csoda ha más volt az íze mindennek!

30 éve a kenyér lisztből volt, manapság 1 kg kenyérben jó ha 20 dkg liszt van. Minden tele van adalékokkal, hogy többet olcsóbban lehessen előállítani.

A tartós tejet se ismertük, én még háztól vittem kannában a frissen fejt meleg tejet kölyök koromban, az UHT tejet nem is bírom meginni olyan rettenet íze van.

Még sorolhatnám...

Mennyivel lehet EU előtti időről választ írni?

Én 57-ben születtem, Budapesten éltem mindig. A régi dolgok azért voltak finomabbak az én életemben, mert fiatal voltam.

Kenyérből itt egyféle volt, a Százados úti.

Ahogyan a Pál utcai fiúkban a fűvészkerti vár eleve romnak épül, ezt eleve száraznak sütötték. Legalábbis a rossz nyelvek szerint. Tény, hogy soha nem volt friss.

Édességek: Sok olyan csokiféleség volt, ami ma nincs, vagy van, de nem olyan. Pl. Korfu, Tibi csoki, Balaton kocka, Sportszelet, Hunyad, Stella, Arany, Ezüst.

Csehszlovákiába (sem) lehetett sűrűn eljutni, de nekik is volt sok édességük, ami eltűnt (pl. a Figaro termékek).

Szerettem mindet, de csak egymással hasonlíttathattuk, nyugati áru semmi nem volt ebben a kategóriában.

Emlékszem, amikor először szabadultam be egy bécsi élelmiszerboltban, nem értettem, miért van egyféle csokiból egy egész gondola. Közelebb menve kiderült, minden sor másféle.

Banánért, narancsért sorba kellett állni, s decemberen kívül talán nem is volt.

Emlékeim szerint a felvágottak jobbak voltak, mint a maiak. A parizerben kezdetben még volt hús.

Írod a pékárukat. A kenyeret már írtam. A teljes választék felénk ez volt: kenyér, kifli, sóskifli, mákos kifli (protekcióval), zsemle. Kész, ennyi.

Tej volt nyers kannás, nyers üveges, pasztőrözött üveges.

Jó húshoz akkor jutottál, ha a hentessel összehaverkodtál. Ezt úgy kell érteni, hogyha nagyon gáz volt az óhajtott, akkor finoman jelezte a fejével, hogy ne azt kérd.

'90-ben már fiatal felnőtt voltam, nem értek egyet azzal, hogy régen jobbak voltak az alap élelmiszerek. Utáltam a zacskós tej műanyagízét, ehető kenyeret (nálunk a toronyi volt az) a '80-as évek végén, maszek sütödéből lehetett először kapni, a kifli, zsemle nagyjából csak délelőtt volt fogyasztható, ha frisset vettél. Felvágottakról inkább ne is beszéljünk, szalámi, tőkehúsok viszont rendben voltak, ha szerencséd vagy ismerősöd volt, és kaptál is, amikor akartál venni. Kakaópor rettenet, csokik szintén.

No és persze amit írtak már előttem, a választék hiánya.

Az a baj, hogy sokra megyünk a nagy választékkal, hisz igaz, hogy egy termékből bő a kínálat, de sajnos jól meg kell gondolnunk, hogy melyikből veszünk, mert esetek nagy részében ehetetlenbe nyúlunk bele. A bőséges választéknak csak minimális része a jó minőség, a jó étvággyal fogyasztható. Ezek pedig általában az árkategória tetején vannak. Régen ok, hogy szűkös volt a kínálat, nem volt 50 féle virsli, de legalább ami volt, azt bátran megvehettem, mert tudtam, hogy az finom. Most igen sokáig kell próbálgatnom a különböző fajtákat, pluszban mástól érdeklődnöm, mire rátalálok, hogy melyik éri el az ehető kategóriát. És sajna ez lényegében minden termékkel így van.

Egy korábbi hozzászólónak üzenném, hogy a tejtermékek azért romlottak meg egy hét alatt, mert azok még tiszta alapanyagból készültek, csak azt tartalmazták, amit kell, manapság pedig mindenféle adalékanyaggal egészítik ki, tartósítják, épp az ilyen vásárlók miatt, akik akkor vannak megelégedve egy tejtermékkel, ha az minél hosszabban eltartható, és nem foglalkozik azzal, hogy ez vajon mitől is van így.

A tejben nincs adalékanyag, az UHT-ban sincs, ez tévedés. A virsliben pedig pont annyi szemét volt, mint a mostani középkategóriásban.

Inkább legyen választék, még ha a legfelső kategóriát nem is tudja mindenki megfizetni, mint hogy választhatsz egyet az egyféléből. :-)