Csipetke=galuska?

Nem! :) A csipetke kemény állagú tésztából készül (ha kiszárítják száraz tészta lesz belőle) a galuska meg a sűrű nyúlos "tészta" amit kifőznek! Bocsánat de jobban nem tudtam elmagyarázni.

16/L

A csipetke gyúrással készült tészta,amit nem nyujtanak ki,hanem kézzel apróra csipegetik,kissé megsodorva egyúttal.

A galuska (nokedli) kevert tészta és vagy szaggatón keresztül engedik a forró vízbe,vagy egy adagot tesznek egy hasonlóra,mint amin a zöldséget szokás aprítani,és késsel szaggatják a vízbe.

És ami még nagy különbség, hogy a csipetkébe nem kell vizet tenni, hanem csak liszt só és tojás. Ezért lesz sokkal keményebb.

A galuska másik neve a nokedli. Ebbe a tésztába már víz is kell.

Szó szerint, ahogy az előzők írták. Gyakran készítek csipetkét pl. bablevesbe, gulyáslevesbe: 1 tojást pici sóval és annyi liszttel kell összegyúrni, hogy kemény, de még formázható, homogén tésztagombócot kapjunk. Bal markomban ez a gombóc, jobb kezem első három ujjával dupla rizsszem nagyságú és alakú csipetkéket csippentek és sodrok ki belőle (van, aki csak megcsípi és nem sodorja meg, ez szokás kérdése). Azonnal dobom a levesbe, bár szárítva és papírzacsóban tartva hónapokig tárolható.

A nokedli/galuska tojás, liszt, pici só, és annyi víz, hogy nagyon-nagyon sűrű palacsintatésztához hasonló állagú legyen (merőkanállal már nem lehet belenyúlni, de még "önthető". Ez mehet a sós, olajos, lobogó vízbe, vagy nokedli szaggatóval (ez gyorsabb), vagy vágódeszkáról késsel beleszaggatva (pl.levesbe, amikor kisebb mennyiségű, nagyobb galukák kellenek).Én a levesbe szánt galuskát például mokkáskanállal is szoktam a levesbe szaggatni, úgy rögtön csini kis fazonja lesz :) Ilyenkor tovább ízesítem is, pl. kerül bele egy csipet petrezselyem, egy kiskanál margarin vagy vaj, pici bors, ez bármelyik levesben nagyon finom.