Ki hogy tekint a kajára/kajálásra? Inkább élvezet forrása, szinte minden étkezés egy kulináris élmény, vagy inkább csak egy szükséges tevékenység, energiaforrás és nagyjából mindegy mi az?

A hétköznapokban nem központi téma az evés az életemben. Eszem, mert különben éhes vagyok. Szoktam főzni, de nem naponta. Azt is inkább szükséges feladatnak érzem.

Egyébként szeretek enni, csak nem ekörül forog az életem. Vannak kedvenc ételeim, vannak kedvenc éttermeim. Várom, ha megyünk valahova étterembe, vagy ha a kedvencemet főzni nekem valaki, vagy ha én főzök valami különlegeset.

Szerintem szuper lenne a tabletta. Biztos nem főznék, de amikor kedve van az embernek, akkor ki lehetne élvezni a főzést is, különleges alkalmakkor pl.

Kedvenc kajám nincs olyan értelemben, hogy na azt bármikor, bármennyit, ha az a kérdés, mit egyek az adott nap, általában tápanyagokban gondolkodom, aztán ennyi, néha előfordul, hogy megkívánok egy pizzát, mekit, stb, szóval talán ezek a trash kaják állnak a legközelebb a kedvencemhez, de havi 1-2x szoktam max rendelni, mert sajnálom a pénzt az evésre általában. Persze nyilván a mindennapi kajáim is ízlenek, de nem szoktam túlbonyolítani a témát.

Huh, én azok közé tartozom akik imádnak főzni, sütni, enni. Sajnos. Nagyon hízós vagyok, emiatt számolom a kalóriákat, és rajtam van a vilagfajdalom hogy nem hódolhatok ennek a tevékenységnek amennyit szeretnék, mert napi 1500 kcalba sajnos nem fér bele. Szeretek kísérletezni, sokféle alapanyagot és ételt szeretek. A moslékolást kevésbé, persze nem fine dining módon, de azért nem teljesen mindegy hogy mi kerül elém.

Egyes válaszolóhoz hasonló viszont tesóm, aki világ életében hadban állt az evéssel mint tevékenységgel, emiatt főzni is utál. Ő gyerekként is mondta, hogy azért várja hogy felnőjjön, mert akkor nem kell többet ennie soha :-) a mai napig próbálja egy nagyobb étkezéssel letudni az egész evés dolgot, sajnálja a rászánt időt így is. A kajara nagyon finnyás, azt eszi meg amit éppen abban a pillanatban kíván. Apukám pezsgőt bontott, amikor elköltözött, mert míg otthon lakott, hiába lett megbeszélve a menü, tuti hogy amibe egyik nap beleegyezett, másnap már nem kellett, mert "nem kívánja". Amióta elköltözött, annyival javult a helyzet, hogy be kell osztania a pénzét, így gyakrabban kívánja meg az olcsóbb kajákat :-D

Nekem az eves szex, vallas, minden.

Mar akkor is az volt, amikor gyerekkoromban a szocializmus valasztek nelkuli vilagaban egy vajaskenyeret ettem jonatanalmaval.

Én imádok enni,szokatlan,ha valaki nem (már 3 ilyen embert is tudok a környezetemben.)

Én amúgy kicsit inkább a felé hajlok,hogy az élvezeti értéke nagyobbat dob szerintem,mint a jóllakás/gyomrom telerakása.

Én úgy szoktam mondani,hogy az evés az egy szent szertartás.

(szal jó egyedül tölteni, vagy csak olyanok körében, akikkel kölcsösen szeretjük egymást; hogy nyugodt legyen, békés,és zavartalan,hogy töltse a lelket is.)