Milyen kedves emléked van a mézeskalácsról?

Gyerekkoromban sosem sütöttünk, úgyhogy olyan nem.

Én kezdtem el a férjemmel pár éve, minden évben együtt csináljuk és megy a fára is. Most kicsi gyerekünk is van már, vele mondjuk nem olyan nagy buli még, de remélem neki szép emlék lesz majd a közös családi mézeskalács sütés felnőttként :)

Ha rám célzol, 2-es nyilván nem lesz kötelező csinálnia a gyereknek, gondolom kamaszként nem, is akarja majd.

De megadom a lehetőséget, hogy legyenek meghitt karácsonyi szokásaink, hangulataink, amire felnőttként jó érzéssel tud majd visszagondolni.

Nekem van! Azóta eszembe sem jutott, de fura!

5-6 éves lehettem, amikor anyukám elutazott "Pestre", akkor nagy dolog volt, nem ugráltak az emberek ennyit, mint most, főleg az én szüleim. A szocializmusról beszélek, 80-as évek legeleje. Akkor hozott anyukám egy mézeskalács házikót, aminek tükör volt a közepén. Úgy kb. 15 centis házikó volt.

Hagytam megszáradni, annyira nem akartam megenni :)

A mézeskalácsríl nekem nem annak a sütése jut eszembe, hanem teljesen más, ami mára már teljesen elveszett.

Mi is volt régen a mézeskalács, ha nem az otthon sütött verzióról van szó?

Vásárfia!

És milyenek voltak azok a vásárok?

No ez az, amit szavakkal nehéz vissza adni. Olyan ünnepi alkalmak voltak, amelyekre kiöltöztek az emberek, vásárba nem úgy mentek, mint a piacra, a vásár ritka ünnep volt, társadalmi esemény, aminek megvolt a hangulata, "vásári forgatag' ahol meg lehetett vásárolni a szükséges eszközöket, nézelődni, szót váltani régen látott ismerősökkel, és természetesen vásárfiát is illett venni.

A vásárfia pedig sokszor volt a mézeskalács attól függően, hogy ki vette, és kinek vette, volt mézeskalács baba, mézeskalács huszár, színes mézeskalács nyaklánc, tükrös mézeskalács szív, egyszerű tallérok, bogyók, stb.

Naturan, festve, dekorálva... nem az íze miatt maradtak emlékezetesek, hanem a hozzá kapcsolható hangulat miatt.

Nekem a mézeskalácsról mái napig a régi vásárok jutnak eszembe, igazi népünnepek voltak, ahová nem volt kötelező menni, de akartak menni az emberek, és akartak szépen kiöltöznve megjelenni ott, ami bem cicomázást jelentett, hanem az unnepi népviseletet, amelyek ma már a legtöbb helyen nem is léteznek.

Az egyszerübb öltözéke a férfiaknak volt: pl fehér vászon ing, buggyos fekete nadrág, fekete bőrcsizma, időjárástól függően fekete mellény, kabát - nem is tudom mikor láttam ilyen öltözéket, ha nem valamilyen hagyományörző rendezvényről van szó