Régebbi korok embereit nem zavarta hogy nincsenek olyan változatos reggelik, ebédek a környezetükben és nagyon sokszor ették ugyanazt?

Jó, az éhezéses időszakban persze, még a cipőtalpat is megették, de nehogy ebből induljunk már ki.

A normális időszakokban igenis nagyon változatosan, ízletesen ettek, és sokkal egészségesebben is mint mi, hiszen a só, az édesség és a zsirakdék drágább volt, szóval igyekeztek nem ezekből jóllakni.

Pl ludaskása jellegű vagy sűrű leves jellegű étel nagyon sok helyen volt egész nap ott a kondérban, aztán tettek mindig hozzá ami épp volt, csontot, zöldséget, gabonát, szalonnabőrt kolbászvéget...

Reggelire valami ilyesmit képzelj el, mert üres gyomorral nem igen lehet ganajozni, szántani, gyereket nevelni, kapálni. Mivel 8-10 ember simán evett egy asztalnál, gyakrabban is főztek.

(És ez nem csak a ma megszokott nukleáris család volt, hanem nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek, nagyszülők is is egy fedél alatt laktak)

És ne felejtsd el, az átag ember sokkal inkább ismerte a természetet, meg gazdálkodott is, szóval sokkal több féle gyökeret, levelet, gombát, termést is ettek mint mi.

Az amit fenntebb említettek, egyrészt igaz, többféle hús is volt, bár mennyiségek terén az ami manapság megszokhattál, max a módosabbak engedhették meg maguknak.

Ne felejtsd el, hogy a haszonállat levágása luxus volt, ami ünnep számba ment, és aztán hónapokig elvolt a család azon az egy állaton.

Vadászni csak a földes nemeseknek volt lehetősége, nem lehetett csak úgy megdézsmálni az úr tulajdonát.

Az átlnagnak az asztalán inkább az volt jellemző, hogy a tartósított húst ízesítésnek tették bele egy nagy kondér valamibe.

Viszont zöldség és gabonaféle volt bőven, és mondjuk mire kihajtotta a libákat, addigra már össze is szedett az a kamasz gyerek 8-10 féle fűszert, a testvére meg a disznókat makkoltatta, és szedett gombát, a kertben meg volt csicsóka, répa, ilyesmik.

Az a parasztember aki nem volt jó erőben és nem értette a növényeket, az nem lett volna életképes.

Ha beszélsz angolul, ajánlom ezt a szériát a youtubeon, ebben a témában.

[link]

[link]

[link]

És röviden összefoglalva, élettani szempontból a nemesek még rosszabbul is jártak, mert több édeset ettek (a húst is édesítették) fogmosás nem volt, a fehér kenyér volt a drága, és a zsíros húsok.

A parasztember dolga viszont az egész civillizáció élelmének megtermelése volt, nagyon kreatívak voltak, és volt temérdek szabadidő összeszedni mindent.

11. "Pl ludaskása jellegű vagy sűrű leves jellegű étel nagyon sok helyen volt egész nap ott a kondérban, aztán tettek mindig hozzá ami épp volt, csontot, zöldséget, gabonát, szalonnabőrt kolbászvéget..."

Ez egy egy kicsit úgy "hangzik" mint ha őseink valamiféle moslékon éltek volna. 😂

13, a moslék eléggé relatív dolog, ha belegondolsz egy modern vegyes főzelék, zabkása vagy mondjuk paella is ez a jelleg, aztán mégse hívjuk mosléknak.

Az ízek összeértek, és még az idősek és a kisgyerekek is meg tudták enni ezeket az ételeket.

Ha mondjuk az egyetlen fogászati beavatkozás a kovács fogója volt (érzéstelenítés nélkül), akkor azért annyira nem volt baj, hogy puhára volt főzve minden.

De nyilván ők is a lehető legfinomabban akartak enni, és gusztusosan tálalni még az egyszerű ételeket is.

Az, meg hogy mi a drága meg a kifinomult tényleg csak azon múlik, hogy mi az elérhető.

Ebben az időszakban a languszta alantas étel volt, kb mintha rovarokat akartak volna etetni veled.

Ha a középkori paraszt elé letennéd a bioboltos barnakenyeret meg a filléres szeletelt fehérkenyeret ami már csak piritósnak jó, a fehéret választaná, mert akkor ezzel jóval több munka volt, és emiatt drága is volt.

"A moslék eléggé relatív dolog, ha belegondolsz egy modern vegyes főzelék, zabkása vagy mondjuk paella is ez a jelleg, aztán mégse hívjuk mosléknak."

Azért nem egészen, mert még egy vegyesfőzelékbe is hellyel-közzel összeválogatták a belevalót. Nem pedig csak úgy összedobálták az összenem illő dolgokat, csak hogy főttételt tudjanak enni. (Vagy csak én értettem félre a 11-es hozzászólásod ezen részét)

"Azért nem egészen, mert még egy vegyesfőzelékbe is hellyel-közzel összeválogatták a belevalót. Nem pedig csak úgy összedobálták az összenem illő dolgokat, csak hogy főttételt tudjanak enni."

Azért általában nagyjából ugyanaz ment ám bele, mert mindenki ha gazdag, ha szegény volt, idényzöldségeket evett.

Ha éppen borsó szezon volt, akkor hetekig borsó alapú volt ami a kondérban volt, és az íze miatt tették bele a kolbászt mint mi a leveskockát, hiszen ebben volt só, meg a füst íze, zsiradék.

Ezek a "végtelen levesek" egyébként ma is léteznek, és nagyom finomak.

[link]

[link]

[link]

Az össze nem illő fogalma is változik, akkoriban a gazdag házaknál a húsra a mai mézeskalács fűszerkeverék került, és általában cukor is.

Sok mai étterem is szolgál fel sertéssültet almaszósszal, vagy teszi bele a cukkinit a süteménybe.

A töltött paprikába is kerül cukor, sőt, a párolt lilakáposztába is, és amikor a francia hagymaleveshez karamellizálod a hagymát, abban is van cukor.

A marhát továbbra is sokszor készítik vörösborral, a halételeket meg fehérrel, disznót meg ciderrel.

Japánban az egyik leggyakoribb édes töltelék sütikben, édességekben a babkrém.

Az ízlés kultúránként és régiónként változik, de a mai napig összeeszünk egy csomó "össze nem illő" dolgot.

"Az ízlés kultúránként és régiónként változik, de a mai napig összeeszünk egy csomó "össze nem illő" dolgot."

Jó, ez igaz. De azt a kondéros "kotyvalékot" valahogy mégsem tartom annyira bizalomgerjesztőnek hogy szívesen falatoznék belőle.

Minden étel kondéros kotyvalék, ha eléggé messze utazik az ember térben vagy időben 😉

Ami nekünk szívet melengető otthoni koszt, az talán egy kínainak furcsa kotyvalék, és fordítva.

Külső szemlélőként a magyar konyhának is vannak olyan receptjei, amik furának vagy gusztustalannak tűnhetnek.

Példádul annak aki nem ezen nőtt fel, sose hallott róla, gondolj bele hogy nézhet ki a mákos guba, sóska főzelék, rongyos tojásleves, káposztás kocka...

És ilyen egyszerű ételek minden kultúrában vannak.

Lehet 1000 év múlva a te ebédedre néznek majd furán.