Hogy lehet megszeretni olyan ételeket, amiket alapból az ember nem szeret?

Jó fűszerezessel csodakat lehet művelni barmilyen zöldsegből.

Én pl soha nem ettem meg a spenótfőzeleket. Viszont felnőttkoromban ettem leveles spenótot, köretkent. Fokhsgymas vsjon megfuttazva, keves szerecsendióvsl fűszerezve. Azóta imádom! Jol illik hozzá valamilyen kekpeneszes sajt is... keves tejszinnel príma tesztaszósz..

Fogalmam sincs.

:D

Gyerekkoromban utáltam a pacalt, ma imádom.

A sóskafőzeléket a mai napig utálom -viszont a kertből simán felszedem a zöld sóskalevelet, és csak úgy nyersen elrágom, imádom hogy savanykás, és hűsít.

A karfiolra rá se tudtam nézni, sose. Jó pár éve viszont megszerettem, de csak egyféleképpen: Ecetesen, savanyúságként.

Szerintem ez korral jár, ahogy idősödik az ember, úgy szeret meg különféle ételeket, melyeket korábban utált, és fordítva.

Egyrészt minden alapanyagot el lehet sokféleképpen készíteni: fözni, sütni, párolni, pirítani - így más- más jellegü lesz, másrészt meg különbözö módokon füszerezve megintcsak igen eltérö ízeleket lehet kapni.

Próbáld ki a különbözö élelmiszereket más módokon elkészítve, tipikusan a zöldségfélék sokkal ehetöbbek, ha nincsenek agyonfözve, hanem félig ropogósak maradnak, söt nyersen is finom a legtöbb.

Gyerekkoromban nagyon utáltam a lecsót. Aztán egyszer egy kollégám bográcsban főzött, nagyon jó illata volt, ezért megkóstoltam. Kiderült, hogy anyám pocsék lecsót csinál azért nem ízlett soha. De ez isteni finom volt. Azóta magamnak csinálom - viszont anyámét továbbra se eszem meg.

Szóval lehet csak meg kell érezni valahol az illatát ahol jól csinálják és akkor rákapsz.

Etelek kedvelese vagy nem kedvelese - izmemoria kerdese. Idovel megszokjuk az ismeretlen, idegen vagy furcsa izeket es kesobb mar nincs vele bajunk. Az a baj, hogy ha valakinek valami nem izlik, azt onnantol nem is probalgatja es igy nehez megszokni azt az izt ami ellen elzarkozunk ... pedig probalkozni kell. Nem feltetlenul azt a kajat kell eroltetni ami nagyon nem megy, hanem a benne levo alkotoelemeket kell mas formaban megismerni es ha ez megvan, utana johet a 'mumus' kaja ujra megprobalasa.

Pl. a gyerekek altalaban utaljak a tokfozeleket ... valoszinu a kapor miatt ... igen am, de az evek alatt sok olyan dolgot eszik az ember amiben ugyan csak van kapor (csak enyhebb formaban) mint pl. a kapros-turos sutemeny ... aztan egyszer csak azt veszi eszre az ember felnott korara, hogy izlik a tokfozelek is.

"Pl. a gyerekek altalaban utaljak a tokfozeleket ... valoszinu a kapor miatt ... igen am, de az evek alatt sok olyan dolgot eszik az ember amiben ugyan csak van kapor (csak enyhebb formaban) mint pl. a kapros-turos sutemeny ... aztan egyszer csak azt veszi eszre az ember felnott korara, hogy izlik a tokfozelek is."

Én lassan 42 évesen sem szeretem a kaprot.

Én egyszerűen csak elkezdtem sütni-főzni. Azóta nem vagyok hajlandó megenni egy csomó gyári hulladékot, nem veszek csokit, kólát semmi műanyag szart. Helyette viszont megveszem azt amit drágának tituláltak eddig előttem, tehát a mandulát, gyümölcsöt, húst stb. Kekszeket csakis magam vagyoök hajlandó csinálni, gyárit soha többé. Sütőport irtom. Gyári "fűszerkeveréket" irtom.

Lassan halad, mert egyáltalán főzni is meg kell tanulnom, de messze nem olyan nagy ördöngősség, csak kellene egy mosogatógép, mert mosogatni rühellek.

Így aztán, hogy tudom miben mi van, és tudom, hogy nincs pl tele.aszva cukorral és abszolút de abszolút nem is kell bele egészen más a közérzetem, hangulatom is. Persze ez nem tetszik mindenkinek, s főleg a módszereim nem, mert nem így "szokták". Hát persze, pont ez a lényege. Pont az "így szokták"-tól akarok megszabadulni.