Hogyan egyem meg úgy az ételeket, hogy ne legyek rosszul tőlük?

Köszi a válaszokat.

#2: Két alapanyag nálunk a leggyakoribb, a káposzta és a paradicsom. Az ételek felében benne van. Ezeket nem szeretem. A káposztás ételeket úgy tudom megenni, hogy egész nap nem eszek semmit. Estére leszek olyan éhes, hogy meg tudjam enni. Ha érzem a szagát, akkor hányingerem lesz tőle. Ha nagyon erősen, közelről érzem, akkor van hogy hányok is. Ezért mindig hidegen eszem melegítés nélkül, mert így tudom csak megenni. A paradicsom meg nagyon marja a nyelőcsövem. Reflux jellegű dolog, de a reflux gyógyszerek nem jók rá. Egyik sem. Valamint még azzal szokott baj lenni, hogy mindig ugyanazok az ételek vannak. Így megutáltam őket. 5-6 féle étel ismétlődik, mindig ugyanazokkal a fűszerekkel. Ezen kívül 2 fajta szalámi van itthon. Köretnek kenyér van kizárólag. Se krumpli, ser rizs, se más. Szerintem hosszú távon mindenki megutálná ezeket. Nővérem 22 éves koráig bírta, akkor kezdett magára főzni. Utólag azt mondja, hogy a legnagyobb nehézség az életében az itthoni étkezés volt.

#3: Allergiavizsgálaton voltam nyáron más ügyben, nem vagyok semmire sem allergiás. Nem hiszem hogy evészavar lenne. Sok mindent szeretek, amíg magamra főztem koliban, addig semmi baj nem volt. A duma pedig nem kifogás. Nem tudok járni, egyedül fekve és ülve tudom elviselni a fájdalmat. Írtam hogy miért.

#6: Nagyon szeretem a húsokat. Ezer éve ettem utoljára pörköltöt, rántotthúst, töltötthúst, hasonlókat. Itthon szinte ez sosincs. Talán havonta egyszer eszünk olyan húst, ami nem feldolgozott (jelen esetben tehát nem szalámi). De akkor is csak mutatóban van. Rendszerint zöldséges ételek vannak, erősen fűszerezve. Most például legszívesebben tejbegrízt ennék meg. Csak se tej se dara nincs hozzá. Augusztusban az volt a névnapi ajándékom, hogy ezeket megvette apám, anyám meg megcsinálta. Kérni nem kérhetek semmit, örülök ha nem leszek kidobva itthonról. Anyám sajnos nagyon szegény körülmények között nőtt fel, emiatt benne a mai napig az él, hogy az az igazi étel, ami olcsó és nem hal éhen tőle az ember. Ha én nem lennék itthon, akkor ő saját magának nem főzne, kenyeret enne önmagában, néha egy kis paradicsommal, ünnepnapokon meg lehet egy kis zsírt is tenne rá. Tudom, mert ez volt míg koleszos voltam. Apám már 5 éve elmenekült, nővérem meg tavaly mert nem bírta hallgatni anyánkat. Nekem meg még van 2 évem az egyetemből, ha nem rúgnak ki addig.

#7: Tényleg nem. A fő gond az, hogy nem vagyok mozgásképes. Már nem lennék itthon, ha az lennék. Nem véletlenül voltam koleszos már középiskolában sem.