Szereted a mazsolát?

Brrr. Olyan, mintha egy döglött légyre harapnék. Bocsánat azoktól, akik szeretik..

a jó lédúsat szeretem, a kiszáradtat nem

Igen, szeretem. Főleg süteményekben, magában nem nagyon szoktam fogyasztani.

Nagyon :)

Az izét szeretem, emiatt enni is szoktam. Viszont az állaga kiakaszt. Olyan borzongató érzés. Néha kipöckölöm a sütiből. De altalaban megeszem.

Nem. Csak az aszalt szőlőt.

Igen, én az arany mazsolát nasinak csipegetem.

Magában szeretem (pláne miután rumba áztattam), süteményben rosszul vagyok tőle :D

Sosem rajongtam érte. Az utóbbi években annyira sikerült rászoktatnom magamat, hogy szárazon, például diákcsemegében már meg tudom enni, de süteményekben, rehidratálva még mindig undorítónak találom. Minden más aszalt gyümölcsöt szeretek, de a mazsolával ennél jobban szerintem már nem fogok megbarátkozni.

Sosem értettem azokat, akik utálják. Mármint annyira tényleg nem nagy szám, hogy mindenki oda legyen érte, de semmi durva íze nincs, csak azért, mert puha, meg ráncos, még nem érdemli ki az undorító jelzőt. Nem tudom milyen gyermekkori trauma kell hozzá, hogy az ember konkrétan utálja, vagy undorítónak tartson egy ennyire jellegtelen dolgot.