Hogyan kezelitek azt a szituációt, ha van valaki a rokonságban, aki nem tud kulturáltan enni?

Ismerem ezt az érzést, engem is ki tud borítani és minden alkalommal elönt a szekunder szégyen, de amúgy ismeretlenekkel kapcsolatban is.

Pl amikor svédasztalos vacsoráknál azt látom, hogy egy tányérba pakolnak meg halmoznak minden ételt válogatás nélkül (pörkölt sültkrumplival, rá sült hús és még a tetejére savanyúság), vagy a használt leveses tányért újra használják a főételhez, ezektől én kivagyok.

Nekem volt egy ilyen csajom, aki azert nem akart bemutatni a szuleinek, mert nem kessel-villaval ettem e porkoltot nokedlivel, hanem kanallal.

De megnyugtattam, hogy nem hozok szegyent a fejere, mert ket kanallal is tudok enni :)))

Nem igazán értem a keresőszavaknál a nyüszítést a hörgést és a kiabálást! Te valami Tourette szindrómással vagy rokonságban és rendszeresen járkálsz vele étterembe?

Engem speciel semmivel nem zavar jobban az étteremben sem, mint otthon a konyhaasztalnál, ha valaki csámcsog, teleszájjal beszél, potyog a kaja a szájából, vagy ehhez hasonlók. És nem a publikum miatt, mert azt leszarom, hanem mert számomra gusztustalan.

Úgy érted ha *autista*?

Sehogy.. Nem tudsz rajta segiteni..

Miért keresel egyáltalán rokonokat? Senki nem kényszerit rá, meg ha nem keresed őket, attól még nem leszel *magányos*