A kocsmárosok folyamatosan mérlegelik a vásárlókat és észben tartják hogy ki mennyit ivott már, vagy mi alapján döntik el hogy mikor nem szolgálnak ki ittas vendéget?

Akiről tudja a hever, hogy ital szinttel nő az agressziója is, azt még előtte kitessékeli.

Aki csendes piás, az kaphat többet, főleg, ha van aki haza kíséri, viszi.

Van annyi gyakorlata, belép a vendég, rendel, abból már látja, milyen szinten van benne a pia:)

Ki hogy, meg melyik hely milyen.

Nem kell sokat mérlegelni rajta, hogy vajon fogja e bírni, ránéz, fél másodperc alatt megmondja, hogy a következőtől már összehányja magát.

Hogy ki ad, ki nem, az az üzletpolitikától is függ, viselkedéstől is...

Valahol leszarják, mert olyan a színvonal, hogy nem érdekli őket, ha egy atom részeg hülye behugyozik, annyira készen van, a pénz a pénz alapon, annyit adnak neki, amennyi pénze van.

Valaki 1 felestől is túl erősre issza magát, ami zavarhatja a többi vendéget, és ha normálisabb a vendégek összetétele, akkor lehet ő szinte majdnem józan is, úgy b-sszak ki, mint macskát szarni.

a rutin, meg az évek.

a jó kocsmáros évek alatt annyi emberismeretre tesz szert, mint egy piszológus tíz év gyakorlat után..

ránéz az ügyfélre, és a testbeszéd mindent elárul..

mint bárhol az életben..

amúgy az aznapi hangulata szerint dönt, kell-e egy kocsmát összetörő bunyó, vagy jobb a békesség.

amikor már épp ideje volt a berendezés cseréjének, akkor egy jó hétvégi kocsmaleamortizálás után mehettünk mindenből újat venni. Persze a dühöngő ügyfelek állták a cehhet, miután a yard felvette a jkv-t.

aztán évekig nyugi volt, csak néhány pofon csattant havonta.

ez egy klasszikus kocsma(volt)