Egy vadnyugati amerikai kocsmában, vagy egy korban ugyanakkori magyar megfelelőjében volt változatosabb italválaszték?

Ha vadnyugat alatt harármenti (vagy akár határon túli, illegális) kisvárosokat értesz, akkor attól függött, hogy mennyire volt jelentős hely. Ha voltak aranyásók, illetve üzletemberek és/vagy politikusok is sokat forogtak a környéken (a folyamatos terjeszkedés miatt), akkor volt olyan kocsma is, ahol minden divatosabb italból kaptál minőséget. Whisky, gin, brandy, rum, palackozott szódavíz, akár tengerentúli likőrborok is előfordultak. Ha viszont egyáltalán nem volt úri közönség, akkor sör, és akár csak 1 fajta tömény (helytől függően whisky, rum, ritkábban akár brandy vagy gyümölcspárlat is előfordult, ha volt rá fölösleges alapanyag). Ekkor már gyakori volt a mai értelemben vett, többéves whisky, de az olcsót sokszor fehéren itták, érlelés nélkül, plusz gyakran pancsolták is. A nagyvárosokban persze szintén volt minden, a drágább helyeken legalábbis. A kínálat viszont 1-1 kocsmában gyakran a nagyvárosokban is annyira csak egyféle közönségnek szólt, hogy minden ugyanannyiba került: 1 sör, 1 adag tömény, 1 szivar. Az italok és a hely színvonala tehát szorosan együtt járhatott, nem úgy, mint a mai kocsmákban.

Magyarországon ekkor az ipari krumpliszesz volt az árban abszolút verhetetlen „iszunkhányunkbelefekszünk”, ami a század során egyre durvább mennyiségben készült és fogyott. Emellett főztek itthon gabonából, törkölyból, seprőből, szilvából és egy kevset egyéb gyümölcsből is (ezt mind pálinkának hívták, a krumpliszesszel együtt), a rendes borpárlat valszeg csak a század végén lett igazán jellemző, de nem hiszem, hogy olcsón. A mai tömeges magyar gyümölcstermesztés ekkor még nem létezett, szóval valószínű, hogy az olcsó vidéki kocsmák egy részéből hiányzott a gyümölcs- és törkölypálinka. A sör még nem volt annyira általános, mint ma, a bornál viszont arra tippelnék, hogy szinte mindenhol tartottak.

Tehát lényegében mindkét oldalról ugyanazt mondanám: vidéki szegények kocsmájában igen szerény kínálat lehetett, de ha volt igényes közönség, akkor jó pénzért bármit tudtak hozatni. A nagyobb városokban viszont az olcsó kocsmák kínálata is mindkét oldalon jobb lehetett a vidékinél, legalábbis a század második felében.