Szerintetek melyik a legjobb borvidék Magyarországon?

Nem tudom, hogy létezik-e ilyen egyáltalán.

Sokan szeretik a borokban a minerális, sós ízeket, amik a vulkanikus alapkőzettel megáldott borvidékek boraira jellemző. Tokaj a maga elképesztő változatos kőzeteivel - riolit, andezit, kvarc - tökéletes példa erre. A Somlói bazalt a Tokaji kőzeteknél is erőteljesebben, jobban kiérezhetően ott tudja hagyni a kéznyomát a borokon, így a minerális borok kedvelőinek az lehet a mekkája. Ugyanakkor a Mátra a szintén változatos vulkanikus kőzeteivel, az egri borvidék a riolittufával, vagy Badacsony (és persze a Szent György hegy) a bazalttufával szintén jó jelölt.

Persze egyes szőlőfajták meg a meszet szeretik. Bár az egri borvidék ikonikus termőhelye, a Nagy-Eged hegy speciel pont egy mészkőképződmény - van tehát mész meg vulkanikus talaj is.

Ugyanakkor a Balatonfüred-Csopaki borvidék egyes részeinek vas-oxidban dús, vörös talaja is tud különleges ízeket csempészni a borba.

Aztán... Mit szeretünk még? Mondjuk azt, ha megfogja a botrytisz a szőlőt, és így tudunk édes bort csinálni, nem pancsolással. Ez legbiztosabban a tokaji borvidéken zajlik le, bár máshol is megtörténhet.

De mi a legfontosabb? Maguk a termelők. Jó termelőink pedig szerencsére mindenhol vannak. Életem legjobb vörösborát pl a szekszárdi borvidékről ittam - pedig, ha megnézed, mit írtam eddig, meg sem említettem ezt a borvidéket. Szóval a termelő...

Én személy szerint a Mátrában, Egerben és Somlóban látok elképesztő potenciált. A Mátra tör fel, hála olyan úttörő termelőknek, mint Németh Attila Gábor, Karner Gábor, Szecskő Tamás, Losonci Bálint, vagy épp Ludányi Balázs - és még sokan mások. Eger ezzel szemben süllyed. Az első generációs ikonok - pl szegény Gál Tibor, vagy Bukolyi László - eltűntek, átadva a gyerekeiknek a helyet, akiknél úgy érzem, még erősen keresik a saját útjukat. A rezidens ikonok borai, mint Lőrinc György, vagy épp Kaló Imre, pedig néha egész egyszerűen bizonytalanok. Kifejthetem igény szerint bővebben, de maradjunk ennyiben. A borvidék zászlóshajója, a bikavér elvesztette minden hitelét és főleg identitását, és viccé silányult, a fehér párja, a csillag pedig alapból rossz viccként startolt. Szóval Egerben ott a potenciál, csak ki kéne használni. És Somló... Hát igen. Nemrég sikerült kimásznia az oximaxi stílusból, amibe néha még olyan nagyságok is mélyen belefutottak, mint Fekete Béla, vagy Takács Lajos. A ló túloldalára átesés, és az oxigén száműzése meg baromira nem áll jól Somlónak. Viszont ha sikerül eltalálni az arany közéutat, elképesztő dolgok születnek ott - jól mutatja ezt pl Balog Zoli pincészete, a Somlói Apátság Pince.

Részemről így hirtelen ennyi. De minden borvidékünk képes nagyot adni, ha megtalálja, és eltalálja a saját stílusát. Életem legjobb Olaszrizlingjét a Hajós-Bajai borvidékről ittam. Igen, a sokat szidott Alföldről. És piszkosul jó volt, pedig abszolút nem vagyok Olaszrizling párti. Szóval mindenhol lehet nagyot alkotni.

Somlóhegynél él egy ismerősünk apukája, nála ittam a legfinomabb bort.

Vörösbornál Szekszárdi borok szoktak bejönni. De nem vagyok borszakértő, csak mint laikus, érzem, hogy ezek finomabbak. (nekem)

Hangsúlyozom , hogy ez elég szubjektív, de nekem

fehérből Tokaj

vörösből Villány

@8:

Remek kérdés. Nagyon röviden válaszolva: de, a tokaji borvidék potenciálja hatalmas. Nemhogy magyar, de világviszonylatban is kiemelkedő. Lehet túlzásnak tűnhet, de nem az, és mernünk kell kimondani: a világ egyik legjobb borvidékéről van szó.

Ezzel együtt Tokaj megítélése nem egyszerű ügy

Kezdjük ott, hogy Tokaj évszázadokig az édes borok fellegvára volt. Az édes borok tették naggyá. És nem akármilyen édesborok, hanem a Botrytis cinerea nevű gombafaj segítségével töppedt szőlőszemekből készült édes borok. Hogy érthető legyen, kis kitekintés az édes borok világára:

Édes bort sokféleképp lehet csinálni:

- Legolcsóbban és teljesen legálisan úgy, hogy a leszüretelt szőlő mustjának egy részéből sűrítményt csinálunk, és ezt a sűrítményt használjuk fel a cukorfok megdobásához. Ezt a technikát lehet kombinálni azzal, hogy simán nem hagyjuk végigmenni az erjedést, hanem mesterségesen leállítjuk idő előtt, így a cukor egy része nem forr ki. A gagyi édes borok jó része ezért alacsony alkoholfokú. (A drága édesek más okból alacsony alkoholtartalmúak néha.) Ez a módszer, nevezzük nevén, sz@r eredményt ad. Ha érdekel valakit ennek a miértje, kifejthetem.

- Másik módszer az ún szalmabor készítés, amikoris a leszüretelt szőlőszemeket hagyjuk nedvességet veszíteni, töppedni, és csak utána állunk neki bort készíteni belőle. Ezzel rokon az ún. DMR módszer, amikor a szálvesszőt hetekkel a szüret tervezett időpontja előtt elvágják, ezzel megszakítva az összeköttetést a növény vegetatív részei és a szőlőfürtök között. Így a szemek szintén elkezdenek töppedni.

- A teljes érettség elérésekor a fürtkocsány bebarnul, elfásodik, és ezzel is megszűnik az anyagáramlás a szőlőfürtökbe. Ezután szintén töppedni fog a szőlő. Így készülnek a késői szüretelésű borok.

Az eddigiek közül a legutolsó a legjobb, egész egyszerűen azért, mert azzal a módszerrel várjuk ki a teljes érettséget - ami jó esetben aroma- és fenolos érettséget is jelent. (Bár fehérboroknál ez utóbbi jelentősége gyakran marginális.)

Van viszont még egy módszer: ha az előbb említett gombafaj segíti a töppedést. Miért jó ez nekünk? Azért, mert a Botrytis a szőlőszemeket a saját anyagcseretermékeivel gazdagítja, ami által olyan aromákat nyer, amit egyetlen más módszerrel sem lehet utánozni. Egyedülállóan gazdag, sokrétű és jellegzetes édesborok születhetnek így. Egy gond van: a Botrytis általában véletlenül sem barátságosan töppeszti a szemeket, hanem ún. szürkerothadást okoz. Ahhoz, hogy nemes töppedés induljon be, ne szürkerothadás, igen sok feltételnek teljesülnie kell. Na és ebben (is) nagy Tokaj: ott igen biztosan lezajlik a botrytiszes nemes töppedés. Szerencsés esetben máshol is előfordulhat, de Tokaj esetében ez egy biztos pont.

Tokaj emiatt tudott azzá válni, ami. A hírnevét az édeseknek köszönheti. De van egy nagy gond: az édes borok iránti kereslet mind magyar, mind mekzetközi viszonylatban csökken. Nem kicsit, nagyon. Így Tokaj is rákényszerült a váltásra, arra, hogy megpróbáljon szárazban is kiemelkedőt alkotni. Az első nagy siker - gyakorlatilag az a sarokpont, ami elindította a száraz furmint történetét - egy véletlennek köszönhető. Demeter Zoli és Szepsy István 2000-es Úrágya Furmintjáról van szó, ami a Királyudvar pince zászlaja alatt jött ki, és amit az említett két borász csak kínjában csinált, mert rajtuk maradt az alapanyag. És baromi jó bor lett. Sokak szerint minden idők legjobb száraz furmintja. Mindenesetre egy mindössze 16 éves történet ez. És mivel ez indította be igazán a száraz tokajiak történetét, gondolhatjuk, hogy mennyire gyerekcipőben jár a száraz vonal a borvidéken. Nagyon. Ennek megfelelően csaponganak a stílusok között. Letisztázatlan, kidolgozatlan, éretlen dolog egyelőre a száraz Tokajban. Pedig ez a jövő útja.

Egy dolgot fontos látni: Tokaj fajtakínálata a furmintra épül. Messze a legnagyobb mennyiségben termesztett szőlő ott. Utána következik a hárslevelű, minden más meg szinte jelentéktelen ezekhez képest - még a sárgamuskotály is, pedig az a harmadik leggyakoribb tokaji fajta. A furmint pedig évszázadokig édes borok alapanyaga volt. Ki kell találni, hogyan is kell jó fehéret csinálni belőle. Van benne potenciál, az tuti, és sok más borvidékünk szintén elkezdett a száraz furminttal nyomulni, de idő, amíg kitaláljuk a módját. (Hozzátenném, hogy személyes véleményem szerint az igazi áttörést nem a furmint fajtabor, hanem a furmint-hárs házasítás hozhatja meg. Ezen véleményemmel nem vagyok egyedül, és elég sok bor alá is támasztja.)

Szóval Tokaj jövője azon áll, vagy bukik, mennyire tudnak megtanulni bánni a száraz borokkal. Mennyire tudnak nemzetközi szinten is kiemelkedőt alkotni. Egyelőre, szomorú kimondani, de komoly nemzetközi mezőnybe dobva azért látszik a tokaji borainkon a lemaradás. Ennek ellenére én hiszek abban, hogy szárazban is a világ legszűkebb abszolút élvonalában van Tokaj helye, és hogy el is fog oda jutni.

Azért jópár dologban élen jár Magyarországon Tokaj. Dűlőklasszifikációs munkálatokban, letisztult fajtaválasztékban - mindkettő elég nagy jelentősséggel bír. A potenciálja meg hatalmas. Ismételten: nemhogy magyar, hanem világviszonylatban is egyedülálló.

Egy nagy gondom van Tokajjal: a komolyabb nevek nem nagyon szégyenlősködnek, amikor az árcédulát kell megírni. 10-12 ezer forint komolyabb dűlős tételekért, 5-6 a száraz birtokborokért simán sok. Nagyon elhúztak árazásban a többi borvidéktől, és ezt nem kéne. (Tudom, a hipermarketek, vagy akár kisboltok polcain nézegetve a borokat ez nem tűnin fel, ott lehet bagóért tokajo borokat venni. Na, azok olyanok is. Szót sem érdemes vesztegetni rájuk.)

Pár évtized kell, és kiderül mi lesz a borvidék sorsa, hol fog állni nemzetközileg.

Még pár gondolatot leírnék.

Az előző hozzászólásban említettem a gagyi zokaji borokat. Sajnos, ha az ember bemegy bármilyen üzletbe, elképesztő mennyiségű, vállalhatatlanul gagyi, színvonaltalan tolaji bort láthat az üzletek polcain. És bizony a legtöbb embernek azok jelentik a tokaji borvidéket, hisz' csak azokat ismerik. Ez pedig mérhetetlenül sokat árt a borvidék hírnevének. A borvidék egy brandként működne. Ha egy brand zászlaja alatt minősíthetetlen termékek tucatjai árasztják el az üzleteket, akkor... akkor az van, hogy igencsak bajban van az egész brand.

Ezen kívül pedig vannak a "nagyok" (na nem területre!), akik bődületesen és irreálisan túltolt áron kínálják az egyébként jóféle, igazi tokaji borokat.

A kettő közötti kategória lenne az igazán fontos. A 2-3-4 ezer forintos palackárú borok kategóriája. Ez az az árkategória, amit a borok iránt érdeklődő középréteg leginkább szondáz. Ez az az árkategória, amivel meg lehet nyerni a bor iránt érdeklődő embereket, amivel ki lehet nevelni egy borrajongó réteget. Egy olyan réteget, akik a bort a gasztrokultúra részének tekintik, nem intokszikációa segédeszköznek. A jelentősége tehát hatalmas, mégis, tokajról ez szinte teljesen hiányzik.

Persze nem azt mondom, hogy a csúcsdűlősöket adják bagóért, de korrektül elkészített, korrekt borok korrekt áron elengedhetetlenek egy borvidék csúcsratöréséhez.

Szerencsére az elmúlt években történtek előrelépések ez irányba is. Akár nqagyobb cégek alapborai (pl Sauska), akár termelői összefogások, közösségek, akik ezt az árkategóriát célozzák (pl Tállya Wines), akár fiatal, tehetséges termelők (pl Homoky Dorka) színrelépése. Ha így megy tovább, akkor ez a gond is megoldódhat :)