Tudnátok nekem ajánlani finom, száraz vörösborokat?

Hát, milyen árfekvésben gondolkozol? Lidl-ben vannak jó francia vörösek, a bordeaux-ik általában elég jók, és nem olyan drágák. Tescóban kaptam elég jó argentin Kaiken márkájút.

Magyarok közül Szent Andrea ritkán téved, de vannak jó villányiak, szekszárdiak is.

Meg persze vannak nagyborok 8-10 ezer/üveg áron, vagy drágábban is.

Elöljáróban annyit érdemes tudni, hogy bár vannak ígéretes, ámde sajnos többnyire csak pillanatnyi felvillanások, nem vagyunk egy vörösbor-nagyhatalom. Ami azt illeti fehérben határozottan kisebb a lemaradásunk a világ élvonalától, mint vörösben. Ennek ellenére, az ismerkedés kezdetén én is magyar pincéket ajánlanék, majd utána érdemes kitekinteni külföldre - szerintem.

Egy másik igen fontos dolog, hogy ne hidd el soha sem a címkének, sem az árcédulának, hogy remek bor lesz a palackba. Ha nem találod jónak, valószínűleg nem arról van szó, hogy igazából tökjó, csak te nem érted, hanem valóban gyenge borral van dolgod. Akkor is, ha 10ezer forint volt az a bor. Akkor is, ha ismert, nagy név van a címkén. (Ami azt illeti, a nagynak mondott vörösboros nevekről - lsd előző válaszadó által hozott példák - eleve megvan a finoman szólva sem túl rózsás véleményem, ami egy dolog, de sok külföldi szakértő is hasonlóan vélekedik...Igény szerint ezt szívesen kifejtem bővebben, de a lényeg az, hogy nyugodtan kiáltsd körbe, hogy a király meztelen, ha annak látod.)

A harmadik fontos dolog, hogy lehetőleg ne hipermarketekben, vagy abc-kben vásárolj bort, hanem borszaküzletekben. Igény szerint ajánlok egy bő csokorra valót, főleg Pesten, de akár vidéken is. Az igazán izgalmas, előremutató gondolkodású pincészetekkel leginkább ott találkozni. Főleg, hogy gyakorta a kis pincék az igazán izgalmasak, akiket hiperekből nem fogsz megismerni.

Most csak nagyon dióhéjban pár pincészet, akiket ajánlok

- Sopron: Luka Enikő

- Pannonhalma: Szél fiai cellárium (Prisztóka Tibor), de néha a Pannonhalmi Apátság pincének is vannak jó vörösei.

- Zala: Bussay pince

- Balatonboglár: Légli Ottó, Légli Géza

- Badacsony: Villa Tolnay, 2HA

- Somló: Kreinbacher (Igen, csinálnak vörösbort, méghozzá több félét is)

- Eger: Nyolcas és fia, Kohári, St Andrea (főleg régebbi tételek - sajnos), Böjt, Havas & Tímár

- Mátra: N.A.G. (Németh Attila Gábor), Karner Gábor, Szecskő Tamás, Losonci Bálint

- Szekszárd: Dániel pince, ha lehet ötször aláhúzva. Nálam a No1 magyar vörösben. Ezen kívül Heimann pince, de Eszterbauerék és Vidáék is jókat szoktak az asztalra tenni, hogy nagyobb áruházakban is megtalálható pincéket is említsek.

- Villány: Kiss Gábor, Iványi Zsófi, Ruppert Ákos

Ez csak egy nagyon felületes ízelítő, a teljesség igénye nélkül. Érdemes boros blogokon körbenézni (borrajongó, művelt alkoholista, táncolómedve, csak, hogy a három legjelentősebbet említsem, de van még jópár, pl borbíróság, borföldrajz, a bor meg én, mármegintegyborosblog, tibor szerint a bor, stb stb). Illetve minnél többet kóstolni :) Az a legjobb része :)

palackba = palackban

Reményeim szerint tudok ragozni, csak írni nem mindig :)

Mojjo, egyetértek, fehérben jobbak vagyunk, de most annyira rákattantam az új-zélandi borokra, hogy még! Semelyik külföldi ország fehérborai annyira még nem ízlettek :)

Vörösből viszont a franciák és az olaszok sajnos felülmúlnak.