Ez a pálinka kommersz?

A kommersz szeszesital (szakmai értelemben) másodosztályú finomszeszből, olcsó (nagyon tömény és szinte kizárólag mesterséges) aromából és színezékből készült szeszes ital. Ez nem az. Köznapi értelemben a legtöbb embernek viszont az a „kommersz” ital, „aminél én jobbat iszok”. A kommersz eredeti jelentése (lásd az elsőnél) tömegben gyártott, közepes minőségű áru, de ezt italokra nem lehet értelmezni (mert akkor az ún. kommersz szeszesitaloknál jobbat jelentene).

Véletlenül ismerem ezt a körtét, én is vettem egy négycentest (szokásom nagyon olcsó italokat is kóstolni, szakmai ártalom:) Valódi pálinka (ezért is van pálinka ráírva), de ami a minőségét illeti, vagy gyalázatos cefréből, vagy elő- és utópárlat újrafinomításából származik (esetleg mindkettő...). Egy rendes körtepálinkához képest nagyon-nagyon gyenge a körteillat és -íz, mellette enyhe technokolszag, a szájban jön némi fazékíz is, a torokban némi ecet... ezek mindegyike elég visszafogott, de attól még undorítóak. Van egy német körtepárlatom (Lörch Williams Christ-Birne), amit 2400/7 dl-ért vettem, és körökkel előzi ezt a szemetet.

Az más kérdés, hogy ha egy házipálinkát hozzáértés nélkül, összerohasztott-megecetesedett cefréből főznek le, akkor az ennél még sokkal cudarabb is tud lenni, ezért a legtöbb ember minőségi elvárásai a pálinkával szemben a Marianna-árkot szántják. Ha hűtőből le lehet satuzni öklendezés nélkül, akkor már „jó pálinka”. (Ha ennél is többet tud egy kicsivel, akkor már „csodálatos pálinka”, és a reális ár kétszereséért is jól el lehet adni a boltokban.

Ha alkalmad van rá, kóstolj egy komolyabb körtét (Árpád Kisüsti, Agárdi vagy Pannonhalmi, és rögtön megérted, mit kéne tudni egy rendes körtepálinkának. De igazából már az említett olcsó német körte is sokat elmondana erről, ha valahol rátalálsz.