Fehérborokból is vannak "nagy", testes borok?

Kedves 8-as, 9-es, 10-es!

Nem teljesen értem, hogy miért kérsz véleményt, ha utána csodálkozol, hogy kapsz. Egyébként azt hiszem, hogy alapjaiban félreértettél sok dolgot - úgy nagyjából mindent -, szóval megpróbálnám megvilágítani.

"Nyakas borokat ismeri itt valaki? Követi az eseményeket velük kapcsolatban? Ugyan úgy piacra dobják azonnali fogyasztásra a boraikat, amiket 10 év múlva felbontva is mesélik, ez bizony nemcsak kibírta, hanem bírta volna tovább is."

A Nyakas borokat a borokkal komolyabban foglalkozó réteg döntő hányada elvétve issza csak, akkor is azért, mert másnál azzal kínálták meg, vagy kapta ajándékba. Ezzel együtt találkoztam már sok korosabb Nyakassal, és mind (!!) kivétel nélkül szét volt esve. Ez persze nem jelent sokat, lehet mind helytelenül volt tárolva (tényleg lehet, nem irónia).

"St. Andrea 2014-es! Kapható. "

Melyik?

"Ez nem jelenti azt, hogy nem lehetne hosszú távon elraktározni? Mojjo? Komolyan ezt mondod?"

Sehol nem mondtam ilyet. Nem jelenti sem azt, hogy nem lehet hosszútávon elraktározni, sem azt, hogy el lehet. Abból a tényből, hogy már kapható 2014-es, nem lehet következtetni a potenciális élettartamára.

A helyzet az, hogy rengeteg bort, főleg a magyarok, bőven idő előtt dobnak a piacra. Van bennük érlelési potenciál, sőt, még túl fiatalok, és kellene nekik idő, de anyagi okokból nem tudnak a pincék várni x évet, előfordul. Ugyanakkor vannak azonnali fogyasztásra szánt tételek, amiket ugyanúgy fiatalon dobnak piacra, de azokat fiatalon is kell fogyasztani. Na az izgalom ott kezdődik, hogy az ember meg tudja állapítani, melyik bort kell fiatalon fogyasztani, és melyiket dobták idő előtt piacra, és kell még neki érlelés, meg bírja is. Meg lehet, csak kell hozzá némi háttértudás, meg rutin.

Én, az előző hozzászólásomban csupán annyit szerettem volna írni, a tévedések elkerülése végett, hogy ne higgye azt senki, hogy egy furminttal biztos, hogy 2-3, vagy akárány évet várni kell, és akkor lesz a csúcsán. Vannak furmintok, amiket úgy dolgoztak fel, hogy nem fog _semmit_ fejlődni, csak elindulni a lejtőn, lassan, vagy gyorsan - de azonnali fogyasztásra szánták. Vannak furmintok, amikben meg van tartalék, és érdemes velük várni. Ugyanez igaz az Olaszrizlingre is, amit szintén említettél. De kb. majdnem mindenre. Nem értem, hogy tudtad ezt ennyire félreérteni, de remélem, most nagyjából jól el tudtam mondani, mire gondoltam. Persze nyugodtan kérdezz, ha mégsem. (Szintén nem irónia, komolyan gondolom.)

" Te ezt szereted, Igyad! Én meg maradatok egy gyökér és inkább várok vele 3-4 évet. És vállalom, hogy nincs igazam és az ízlésem hazugság, de én így szeretem. "

Árnyékbokszolsz. Az ellenfeled csak a képzeleted szülötte.

"Magyarok a nehéz vörös borokat még következő az évben megveszik és fogyasztják, amikor elkészült. Hát nekik meg az az ízlésük."

Nem feltétlen ez az ízlésük. Az, hogy piacra kerülnek ilyen borok, leginkább gazdasági kényszer, a magyar pincék anyagi lehetőségeit tükrözi - a franciáknál ez jóval kevésbé jelentkezik, ők megtehetik, hogy várnak éveket. A vásárlók meg azt veszik, és isszák, ami a piacra kerül. Ha azok éretlen borok, akkor azokat. Egyrészt, mert nem tudják, hogy azokat még érlelni kéne, másrészt meg mert nem is tudnák helyesen tárolni, érlelni - a legtöbbünknek erre egyszerűen nincs is lehetősége. Szóval ennek az ízléshez van a legkevesebb köze.

+1:

"Az, hogy te miért szereted a rozét és állítod úgy ezt, hogy nem kóstoltál igazi rozét, amit hordóban érleltek, hova rakjam? Nem ismered amiről beszélek, de nem is kóstoltad, de szerinted nem lehet jó. "

Ezt gondolom a kérdezőnek írtad, de nem látom, hogy a kérdező kifejtené, hogy biztos nem lehet jó, hanem kérdezett itt is. Nyugodtan lehet neki példákat hozni, meg megválaszolni, hogy miért is jó a komolyabb rozé - ha egyszer kérdez, talán érdemeseb, mint letámadni. Meg megint árnyékbokszolni. Amúgy érlelt rozéért sem kell külföldre menni, Iványi Zsófi szokott 4-5 éves korukban rozékat piacra dobni itthon is.

"Fogyasszátok a savbombáitokat tovább!"

Mondjuk a sav mennyiségének nincs sok köze a korhoz. Analitikailag nagyjából állandó az értéke a palackérés során, bár kétségkívül be tud integrálódni a bor testébe, ha van neki ehhez megfelelő teste. Ugyanakkor csomó bor, amit frissen fogyasztunk, nemhogy túl savas, de akár lapos, savszegény is lehet.

Egyébként tényleg azt érdemes észrevenni, hogy nem csak egyféle borstílus létezik, ami megköveteli a hosszú érlelést. Még vörösben sem. Így egy bor fiatal korából nem következik az, hogy túl fiatalon isszák. Ismétlem: vörösnél sem. (Egyébként vörösben már Magyarországon is terjed az a vonal, ami nem a sok tanninról szól, sőt, a tannin csak a háttérből kísér, inkább elegáns, tiszta, gyümölcsösebb, világosabb, alacsonyabb alkoholú vörösek, nemzetközi palettán is jobban értelmezhetőek, és fiatalon sem az a tanninbomba, amiről te beszélsz.)

Kedves kérdező!

Egyébként tényleg érdekelne, hogy csak én érzem a kérdéseidből azt, hogy úgy gondolod, hogy a házasítás, meg a nagy test között kapcsolat van, vagy tényleg így gondolod - és ha igen, akkor miből/miért?

Amúgy itt is meg kell ismételnem, amit mondtam: Magyarországon pokolian ritka, hogy egy pince 3-4 évet tud várni egy borának piacra dobásával. Nem azért, mert nem kellene annyit várni esetleg egy-egy komoylabb borával, hanem mert nem engedhetik meg maguknak. Az általam a 7-es hozzászólásban írt borok is tipikusan 2 éves koruk környékén kerüének piacra. Ha olyan borokat keresel, amikkel vártak jó sokat, tényleg a Villa Tolnay-t ajánlom (nem véletlen a dolog, külföldi üzletember a tulaj, ők megengedhetik maguknak), bár azok tipikusan nem házasítások.

A bortársaságnál biztosan kaphatóak:

[link]

[link]

A jelenleg kapható vöröseik közül a 2009-es Primus-t kóstoltam, ami tiszta Cabernet sauvignon, az teljesen korrekt volt - szépen érett, kellően vastag, kellően minerális, szépen hordózott.

De ha itt megnézed, a 2009-es Névtelen cuvée elég jól szerepelt, sőt, jobban, mint a Primus:

[link]

Nem kell úgy tenni, hogy érdekel.

Vannak költői kérdések is.

St.Andrea, Napbor, 2014 - hát én visszakérném a pénzem - nem ért annyit, amennyit kérnek érte.

"A helyzet az, hogy rengeteg bort, főleg a magyarok, bőven idő előtt dobnak a piacra"

- Azért dobják piacra, mert megveszik őket. És meg is isszák.

"Nem feltétlen ez az ízlésük."

"A vásárlók meg azt veszik, és isszák, ami a piacra kerül."

"Szóval ennek az ízléshez van a legkevesebb köze."

- Mégis megisszák. Szóval azért isszák, mert nem szeretik? És mégis azt mondják, milyen jó. A nagy tömeg azt szereti, ha összehúzza a száját a tannin. De nagyon komoly tömegről van szó. A bor vásárlók nagyobb hányadáról. Amit említesz, gyümölcsös borok 2 éve jól el voltak bújva a piacon.

"Az, hogy piacra kerülnek ilyen borok, leginkább gazdasági kényszer, a magyar pincék anyagi lehetőségeit tükrözi"

- érdekes módon növekszik a bor ipar, de rossz a gazdasági helyzet. Hmm. Kis családi pincéknél talán. De az, hogy egy Mészáros miért dobja frissen piacra a vöröseit - nem tudom megérteni.

"Árnyékbokszolsz. Az ellenfeled csak a képzeleted szülötte. "

Igen.

Fel tud bosszantani az az elmélet, hogy a rozé csak frissen jó.

" Iványi Zsófi szokott 4-5 éves korukban rozékat piacra dobni itthon is. "

Köszönöm az ajánlást, mindenképpen meg fogom kóstolni.

"Mondjuk a sav mennyiségének nincs sok köze a korhoz."

Ahha. Ha te mondod - úgy van.

És az meg egy ordas baromság, hogy "a savak a borban fokozatosan leépülnek és ez jól jellemzi a bor korszakait. A bornak életszakaszának első részében élénk, lendületes savai vannak. Második szakaszában a bor elkezd érni és veszít a savaiból, azok kerekké válnak. Harmadik szakaszában leépül a bor, savai tovább bomlanak és a bor elveszti a gerincét, a tartását és az fáradttá válik. Egy bornak a savait figyelve a korához képest elég jól lehet tippelni az élettartamára."

Gyümölcsös borok terjednek - ez érdekel.

Miket ismersz?

Én 2 éve nem követem már a borokat - elegem lett belőlük a jelenlegi pincét felélem, aztán majd on-demand fogok néha venni egyet bizonyos ételekhez.

"St.Andrea, Napbor, 2014 - hát én visszakérném a pénzem - nem ért annyit, amennyit kérnek érte. "

Ezt sajnálattal hallom, a 2013-as verziója igen jó volt.

"Mégis megisszák. Szóval azért isszák, mert nem szeretik?"

Nem. Azért, mert leginkább ez van. Olyat nehezebben tudnak inni, ami nincs. Olyanért meg ritkán mennek el, ami nehezebben hozzáférhető.

"A nagy tömeg azt szereti, ha összehúzza a száját a tannin. De nagyon komoly tömegről van szó. A bor vásárlók nagyobb hányadáról."

Személyes beszélgetésekből, illetve borpiaci trendekből nekem ennek az ellentéte jön le. Tudsz bármi konkrét felmérést, vagy bármit, amivel ezt az állításod alá tudod támasztani? Meggyőződésem ugyanis, hogy alapjaiben félreértesz dolgokat a jelenséggel kapcsolatban.

"De az, hogy egy Mészáros miért dobja frissen piacra a vöröseit - nem tudom megérteni."

Nem olyan nagy a Mészáros sem, bár abban igazad van, hogy nagyobb vállalkozásoknak inkább van tere később piacra dobni borokat. Ugyanakkor valamit érdemes megfontolni: a nagyobb neveket veszik, a nevük miatt. Az emberek döntő többsége nincs tisztában azzal, hogy milyennek kell lennie egy bornak, nincs összehasonlítási alap sem, nincs semmi. Így ha azt átják egy boron, hogy ismert név van ráírva, emellé meg még az ára is magas, azt fogják hinni, hogy az milyen remek bor, és megveszik. Lehet nem ízlik nekik annyira, mint egy érettebb bor ízlene, vagy mint egy fiatal, de könnyedebb, gyümölcsösebb, de releváns tapasztalat nélkül erről fogalmuk sincs. Ismételten: az emberek döntő többségének a név plusz az ár az irányjelző. Ezt pedig meg tudják lovagolni a legnagyobb termelők is - meg is szokták. Nagyon egyszerű: jobb, ha a pénz 1 év múlva jön, mintha 6 év múlva jönne. Tökmindegy, mennyi pénzed van, ez alapvetően így igaz. Ami azt illeti, a kisebb, rosszabb anyagi helyzetben lévő termelők erre még jobban is figyelnek, úgy érzem, ott a vevő egy kicsit talán jobban is számít. De a lényeg az, hogy ez egy gazdasági jelenség, nincs köze ízléshez.

"Fel tud bosszantani az az elmélet, hogy a rozé csak frissen jó"

Én ilyet nem mondtam, nem is gondolok. A kérdező meg kérdezett. Hozz neki példát, mondd el a gondolataidat. Aki felháborodottan dobálózik, annak a szavára a legritkább esetben hallgatnak.

"És az meg egy ordas baromság, hogy "a savak a borban fokozatosan leépülnek és ez jól jellemzi a bor korszakait."

Igen, az. Ahhoz, hogy a savak mennyisége változzon, sav-bázis reakcióknak kellene a borban zajlania. A borban a palackérés során viszont leginkább különféle redoxireakciók játszódnak le. Ismétlem: a titrálható sav mennyiségéről beszélek. A savérzet változik, ez igaz. Ebből egyesek hihetik azt, hogy valóban változik a savtartalom - és valóban, ez az általános hidelem. A tényleges savtartalom viszont maximum ilyen-olyan kiválásokkor csökken, pl legismertebb esetben borkő kiváláskor. A borkő a borkősav sója, így a képződése ténylegesen csökkenti a bor savtartalmát. Illetve, mivel a bor savasságát elsősorban karbonsavak adják, észterképződés előfordulhat - pl borkősav-etil-észter és víz keletkezhet borkősav és etilalkohol reakciójából. Azonban, mivel ez egy reverzibilis, oda-vissza játszódó folyamat, tényleges, hosszútávú hatása aligha van a bor savtartalmára.

Lényeg a lényeg: a savérzetünket bőven nem csak a tényleges savtartalom határozza meg, hanem a savtartalmú ételben/italban lévő ezer más vegyület is nagyban befolyásolja. Ezek változásával változik a savérzetünk. Ennyi a történet lényege, a többi sallang.

"Gyümölcsös borok terjednek - ez érdekel"

Erről majd egy külön postban, mert akarok írni egy hosszabbat róla :)