Melyik borszőlőfajtából készült bort kedvelitek?

Kékfrankosnak van nagyon jó bora,finom belőle a rozé és a vörös is.De nagyon jó a kadarka, néró és a cabernet s. is,bár ez ugye farncia,világfajta.

A fehérből a bianka,cserszegi,ezerjó ami magyar,világból a chardonnay.Feljövőben van egy új magyar fajta a generoza,szintén fehér.

Szia!

Kezdjük sorban, először a többiek válaszával. Az Othello és a Delevári nem bortermő szőlőfajták. Meg úgy mellesleg tilos is belőlük bort csinálni. Ennek ellenére - ahogy azt láthatod is a válaszokból - egyesek mégis csinálnak belőlük bort. Kizárólag házi bort persze, kereskedelmi forgalomba ilyesmi véletlen sem kerülhet.

Most pedig a te kérdéseiddel.

- Pinot noir: nem magyar fajta, hanem világfajta. Iszonyat kényes kékszőlő, amiből elképesztő vörösbor születhet, megfelelő területen, megfelelő kezekben. Magyarországon nem igazán tudnak belőle normálisan bort készíteni. Sajnos igen esetlen próbálkozások, összehasonlítva egy jó franciával, vagy új-zélandival (bár ez a kettő két tökmás stílust takar, mindkettő izgalmas). Főleg egy francia Pinot noir nem a kezdők bora, eléggé érteni kell ahhoz, amit iszunk, hogy mélységében értékeljük. Nagyon légies, törékeny, nem túl intenzív, ezért kezdőként nem igazán szokták érteni. Az új-zélandi már harsányabb. A magyar meg simán csak nem jó ezekhez képest.

- Kéknyelű: viszonylag kevés van belőle, szinte csak a badacsonyi borvidéken. Pont azért, mert kevesen csinálnak belőle bort, nehéz kiismerni. Én alapvetően még nem nagyon csalódtam Kéknyelűből szűrt borban, de ismétlem: nehéz róla igazán bőven nyilatkozni, mert nagyon kevés van, én meg egy 10 különböző Kéknyelű kóstolását nem tartok még elég tapasztalatnak - kb ennyivel rendelkezem. Mindenesetre a termesztése nehézségekbe ütközik, női virágú, nem képes magát megtermékenyíteni, ezért más fajtákkal együtt kell ültetni - tipikusan Budai zölddel, ami a hagyományos beporzófajtája, de ha jól emlékszem, a Rózsakő is alkalmas erre - aminek az egyik szülője pont a Budai zöld. Lényeg a lényeg, bizonytalanul, nehezen termeszthető. Viszont ősi fajta, és a meglévő tapasztalataimból azt mondom, hatalmas potenciál van benne.

- Bikavér: a bikavér nem egy szőlőfajta. A bikavérek ún. házasított borok, ami azt jelenti, hogy töb, különböző szőlőfajta borából állnak. A szekszárdi és egri borvidékeken lehet csak bikavér névvel bort piacra dobni. Mindkét helyen a házasítás fő fajtája, ami a legnagyobb mennyiségben kell, hogy jelen legyen, a Kékfrankos. Szekszárdon kötelező még a Kadarka használata, de elég belőle akár 5%-nyi is a kötelező körök lefutásához. Amúgy bikavér néven a legkülönfélébb stílusú és minőségű borokat forgalmazzák, semmi konkrétat nem lehet elmondani róluk. Lehet nagyon jó és nagyon rossz is egy bikavér néven piacradobott bor.

Amúgy, ha magyar fajták érdekelnek: Furmint, Hárslevelű, Juhfark. A Furmint konkrétan Magyarország valószínűleg legnagyobb reménysége abban, hogy ismét felkerüljön a (száraz)boros világtérképre. A Hárslevelű és Juhfark is hatalmas potenciával rendelkező fajták, de jóval kevesebb van belőlük - főleg a Juhfarkból, amiből alig több, mint 100 Ha, az is szinte csak Somlón. Vörösből nem állunk ilyen jól, őshonos fajtát a Purcsinon kívül nem ismerek, és ráadásul azt sem igen termesztik már. A Kékfrankos, meg Kadarka nem őshonos fajták. Amik tényleg magyar fajták, azok meg a 20. században kikeresztezett kékszőlők, pl Rubintos, vagy Turán. Szóval igazán régi, hagyományos, őshonos kékszőlőfajtát nem nagyon találhatsz.

Nem, sem a Kékfrankos, sem a Kadarka nem hungarikum, semmilyen értelemben. Ha valaki azt mondja, Kékfrankos - hopp, elnézést, Blaufränkisch, mert így ismerik ezt a szőlőfajtát leginkább - akkor a nemzetközi borértő közönség leginkább osztrák borokra gondol. És igen, valóban, remek osztrák Kékfrankosokat lehet inni, amik jóval inkább érdeklődést keltenek a nemzetközi fogyasztói társadalomban, mint a magyarok. De ugyanígy van még Kékfrankos vígan Németországban, Csehországban, Szlovákiában, Romániában. Mindenesetre jelenleg a Kékfrankos zászlóját Ausztria viszi.

A Kadarka pedig leginkább Gamza néven ismert, mint Bulgár szőlő- és borfajta.

Szóval az egy dolog, hogy nem őshonosak - ami már eldönti nálam, hogy nem lehet őket magyar fajtának nevezni -, de még csak nem is mi vagyunk ezeknek a fajtáknak a legkiemelkedőbb termelői. Innentől kezdve hungarikumnak nevezni őket szerintem elég értelmetlen lenne.

Elsősorban Cabernet Sauvognon, Franc, Shiraz és Merlot, illetve ezek házasításaiból született borokat.

Tudom, egyik sem magyar fajta, de sajnos magyar fajtából még nem ittam magyar bort, viszont a fentiekből már annál többet.

Ami azt illeti fehér bakator elég ismert fajta kishazánkban, csak épp mindenki inkább az ismertebb nevén hívja: ezerjó :) Azt hiszem, ezzel el is van minden mondva, ami egy "fehér bakator" brandépítésről elmondható.

A pár hektárnyi piros bakatorral meg nehéz mit kezdeni.