Mik a kulonbozo borok javasolt tarolasi/fogyasztasi ideje?

Nagyon leegyszerűsítve, minél nehezebb, testesebb, "nagyobb" a bor, annál tovább lehet tárolni úgy, hogy az előnyére váljon.

És minél inkább frissebb, könnyedebb, annál hamarabb célszerű fogyasztani. Pl egy 2015-ös rozé annál jobb, minél fiatalabb állapotában fogyasztod, 1-2 évesen már veszít az üdeségéből, "elfárad".

Míg pl egy nagy cuveé, mondjuk pl cabernet sauvignon, cab.franc, merlot, shiraz összetevőkkel, finomodik, érik az idővel. De nyilván itt sem 10-20 években kell gondolkodni, de egy 5-6 év jót tud tenni neki.

Viszont a tárolás mikéntje nagyon nem mindegy! Ha hosszabb ideig akarod tárolni, akkor mindenképpen fektetve és állandó 10-15 fok körüli, fénymentes helyen, minél kevesebbet mozgatva. Pl egy pince az pont ideális.

Saját tapasztalatom, hogy pl a cebernet sauvignon-okból (villány és szekszárd) nekem azok tetszenek most, amik 2011-2012-esek. Nekem a 2013-asok még túl "nyersek".

Tehát pl a cab.sau-nak egy 3-4 év nagyon jót tud tenni.

Ittam nagy, viszonylag jó nevű pincétől 2014-es cab.sau-ont, hát borzalmas volt.

Szia!

Az én voltam :)

Első körben szeretném leszögezni, hogy egy bor várható élettartama nagyon sok dolog függvénye, így azt, hogy mennyi ideig fog egy bor fejlődni a palackban (ha fog egyáltalán), utána pedig mennyi ideig tart a leszálló ág azon része, ahol még élvezetet nyújt az adott bor fogyasztása, illetve mikortól lesz kb ihatatlan, szétesett, nem nagyon nehéz, de nagyjából lehetetlen megmondani.

Az emberek fejében leinkább úgy néz ki a dolog, hogy minél öregebb egy bor, annál jobb. Ez a valóságban sajnos nagyon nincs így. A bor típusától függően vagy egyáltalán nem fejlődik, nem érik, vagy pedig elég korlátozottan, pár évig, nagyon ritka esetben akár évtizedig.

Amit nagyjából mondani lehet:

- Könnyű, reduktív rozék és fehérborok (rozék 99%-a, fehérből szinte az Irsai, szinte az összes Cserszegi, de sok más fehérszőlőt is fel lehet így dolgozni): Egy éven belüli fogyasztásra vannak kitalálva. Ezek a borok tipikusan a szüret évében már megjelennek - a legelső fecskék akár már szeptemberben - és a következő évjárat megjelenéséig úgy-ahogy kitartanak. Ha mondjuk 2016-ot írunk, érdemes egy olyan októberig-novemberik a 2015-öseket keresni, október-novembertől meg mér a 2016-osokat. A régebbi felejtős. (Látok jelenleg is 2013-as Irsaikat a boltok polcain. Felejtősek.)

- Könnyed vörösök: szénsav-macerációval készülő primőrök, vagy nagyon könnyű újborok: szintén első évben fogyasztandók. A szüret évében megjelent vörösök ilyenek - tipikus itthon pl Portugieserből primőröket csinálni.

- Tartalmas rozék és fehérborok: Pár év. Adott esetben egy 10 éves fehér is lehet remek, de én, ha egy boltban álldogálok a polcok előtt, kb. maximum 6 évig mennék el velük, akkor is, ha nagy anyag - tartalmasabb Chardonnay-k, Furmintok, Juhfarkok. Így 2015-ben leginkább 2011-2012-2013-as tartalmasabb fehéreket vettem.

- Közepes testű vörösök: ugyanaz, mint a fentebbi kategória.

- Tartalmas vörösök: még hosszabb időtartam, de a gyakorlatban 8 évnél régebbre csak akkor mennék vissza, ha nagyon tudom, hogy mit is veszek. Így 2015-ben leginkább 2009-2011-es tételeket veszek.

- Komoly édesborok (5-6 puttonyos aszúk, aszúesszenciák, erősített borok, mint pl portói): örökkévalóság. Évtizedes érlelési potenciál. De csak akkor, ha minőségi borról van szó. Egy jó kis szocialista, tömegtermelt aszútól az ég mentsen meg, akkor is, ha akár 6 puttonyos.

Ismét hangsúlyoznám, hogy egyénileg változhat és függ ezer dologtól egy bor élettartama. Tök ugyanúgy tárolt, tök ugyanolyan palackok is mutathatnak teljesen más érettséget x éves korukban. Csináltak is ilyen összehasonlítást, valami 6 darab 10 év körüli borral, ugyanott tárolták, ugyanaz a pince, bor évjárat, minden ugyanaz - volt, ami még teljesen friss volt, volt, aminél a palackérési aromák uralkodtak, de élvezetes volt, volt ami már elindult a lejtőn, és volt, ami teljesen szétesett. Itt mondjuk a parafazárás esetlegessége okozta az eltéréseket - nincs két ugyanúgy viselkedő parafadugó. Csavarzárral, üvegdugóval, egyéb zárási metódusokkal meg még nincs elég tapasztalat hosszan érlelésre.

Nem tudnám, sajnos, mert nem létezik ilyen lista. Egy zöldveltelinit nyugodtan meg lehet csinálni könnyed, reduktív tételként, egy éven belüli fogyasztásra (ilyen pl Kvassay Levente villányi zöldveltelinije - nagyon jó szokott lenni évről évre a kategóriájában), vagy meg lehet csinálni, testesebb, hordós, sok évig érlelhető bornak (pl Villa Tolnay _nem_ Tavasz becenevű zöldveltelinijei.)

De tökre ugyanez elmondható a létező összes szőlőfajtáról. Persze, vannak fajták, amikből tipikusabb, hogy komolyabb érlelési potenciállal rendelkező bort készítenek, mint pl egy rajnai rizling, vagy chardonnay - de ezekből is láttam már könnyed, friss tételeket, amiket nem érlelésre szántak.

Igen, nem egyszerű a helyzet. Pontosan tudni kell, hogy az adott termelő adott bora mit is takar, nincs általános recept. Épp ezért én megértem, hogy baromi könnyű mellényúlni, ha valaki nem ezzel foglalkozik napi x órában. A helyzet bonyolításaként vannak termelők, akik készítenek ugyanabból a szőlőfajtából komoly érlelési potenciállal rendelkező bort, és azonnali fogyasztásra szántat is (pl kapásból a Villa Tolnay a zöldvelteliniből). De előfordul az is, hogy egyes termelők ugyan full reduktív módon dolgozzák fel a szőlőt, az mégsem a gyorsan fogyasztandó kategória, hanem bőven tárolható. (Ha már zöldveltelini akkor pl. Bernhard Ott.) Anélkül, hogy pontosan ismernénk a termelőt, és a bort, nehéz bármit mondani, csak ködös fogódzók vannak. Tényleg az ökölszabályok számítanak: egy átlag rozét, vagy bármely irsait ne vegyünk többéveset. De egy Cabernet sauvignon valószínűleg úgy van feldolgozva, hogy kibír minimum pár évet.

Rioja nem egy borfajta, hanem egy borvidék. Olyan, mint pl. Villány. Azzal a különbséggel, hogy jóval nagyobb, és három körzetre osztható (mondjuk pl. a Villányi borvidék is kettőre, bár ezt idehaza is kevesen tudják), amelyek azért valamelyest eltérnek egymástól borkészítési gyakorlatban, stílusban. A legfontosabb és legismertebb körzete talán Rioja Alta, onnan leginkább nagy testű, eleve hosszan érlelt vörösborokat lehet kóstolni. De a spanyol eredetvédelmi rendszer elég jól segít eligazodni a borok között, jobban, mint mondjuk a magyar.

- A Reserva és főleg a Gran Reserva borok eleve igen sokáig voltak érlelve (évekig, most fejből nem tudom pontosan, de google megmondja egy pillanat alatt, ha valakit érdekel), hordóban és palackban is, és elég jól bírják az idő vasfogát.

- A Crianza rövidebb ideig, de érlelt, pár évig tárolható borokat jelöl.

- És van egy kategória, amin általában nincs az előző megjelölések egyike sem, csak annyi, hogy Rioja. Ezek többnyire egy éven belül fogyasztandó, friss borok.

Igen sok magyar borvidékünk több körzetre oszlik - a Villányi pl a Villányi és Siklósi körzetekre. (Tehát van Villányi borvidék - Villányi körzet és Villányi borvidék - Siklósi körzet) De ez tényleg általános még a mi borvidékeinken is, csupán nincs bent a köztudatban.

Francia borrégiókról itt egy térkép, ez elég szemléletes, beszédes:

[link]