Szerintetek valaki azért lesz antialkoholista, vagy nem fogyaszt bizonyos élelmiszert, mert traumatikus hatások érték?

Biztos van ilyen is, de nem hiszem, hogy ez lenne a tipikus. Sok vegától olvastam, hogy egy video hatására akadt ki... Voltaképpen én is tekinthetem úgy, hogy trauma... Minden nyamvadt vasárnap csirke volt az ebéd, minden héten húst etettek velem... A végén vega lettem sok-sok évre, s a csirkét egész életemben kerülöm, igaz, nem a trauma miatt, hanem mert túl sovány és nem elég ízes számomra (el lehet készíteni jól, ezért eszem meg nagynénémnél évi egyszer, de annyi). Szóval inkább egy eleve nem annyira szimpatikus ételt untam meg egy életre, egy olyan ételcsoportból, ami nekem untig elég havi egyszer is.

A többi ételcsoport elhagyásom már egészségtudatosságból és kísérletképpen történt.

Ismerek 50 feletti férfit, aki még az esküvőjén is gyerekpezsgővel koccintott, soha életében nem ivott egy korty alkoholt sem. Az oka az, hogy az apja egy alkoholista barom volt, aki nem egyszer kergette részegen baltával a családot.

Diákmelón pakoltam csirkéket kamionra. Az a szag, ami az iszonyú hodályban volt, az a látvány, ahogy ököllel gyömöszölték be a drótfakkokba a nyomorult párákat, akik soha életükben nem láttak napot és szabad eget, nagyjából egy évig képtelenné tett arra, hogy csirkét egyek. Aztán kigyógyultam:-)

Ilyen is van, meg olyan is, aki tényleg azért nem iszik, mert utálja.

A különbség általában az, hogy amíg az, aki azért nem iszik, mert nem szereti, általában elviseli, ha más fogyaszt alkoholt, az alkoholista szülők gyerekei közül meg sokakat már az frusztrál, ha a párjuk, egy rokonuk, vagy barátjuk iszik alkoholt, még ha az hírül sem alkoholista. Persze vannak ebben is kivételek.

Élelmiszereknél is van olyan, hogy azért nem eszi, mert megundorodott tőle, vagy olyan, hogy még nem is kóstolta, de a látványától, vagy az elkészítési módjától, vagy az alapanyagoktól undorodik alapból. De olyan is, aki egyszerűen nem szereti.

Itt vagyok én példának, régen, még iskolás koromban árulták a Mese-sajtot (csokis kockasajt, ha valaki nem ismerné), az osztályban mindenki imádta. Olyan jóízűen ették, hogy mindig megkívántam, de egyszerűen nem tudtam megenni, annyira nem jött be az íze. Pedig semmi trauma nem ért vele kapcsolatban, sőt szerettem is volna szeretni, csak nem ment. :)

A lányom egyszerüen nem szereti az alkohlos italokat, ezért semelyiket nem issza meg. A családban - még a távolabbi rokonságban se - nincs alkoholista, itthon is legfeljebb a hétvégi ebédhez iszunk valamennyi bort (max. 1-2 dl-t fejenként) vagy nagy ritkán egy üveg sört.

Neki sem volt semmilyen negatív élménye - csak egyzserüen nem ízlik neki.

Az unokabátyám meg nem eszik semmiféle káposzta-rokon élelmiszert (káposzta, kelkáposzta, karalábé, karfiol, brokkoli, stb), mert gyerekkorában megtömték vele és azóta akkor is kiérzi az ételben, ha csak egész pici is van benne. PL. ha húslevesbe valahol esznek bele (10 literre egy kis karalábét), akkor sem tudja megenni, ha nem is tud arró, hoyg van benne.