Ti nem szoktátok szégyellni magatokat, mikor nagyon lereszegedtek és nem emlékeztek másnap mindenre?

Én egyáltalán nem bírom az alkoholt szóval ha iszom akkor a barátom látja milyen állapotban vagyok. Hozzáteszem kísér olyankor a lakásban is mert nem megy egyedül.

Amúgy zavart eleinte de nem az a típus aki az ilyet mellre szívja pláne mert szeret továbbá volt már neki is pár emlékezésmentes megmozdulása.igaz nem velem.

Azt mondják, hogy a természetes viselkedés jön elő ilyenkor, mert nem fogod vissza magad.

Én borzasztóan szoktam viselkedni, szégyellem is magam meg nem is szeretnék senkit megbántani, aztán lehet, hogy mégis sikerül.

A búslakodás nem segít, előre kell tekinteni, pl. legközelebb egy kicsit kevesebbet inni. Aztán persze akkor is becsúszhat egy ilyen.

1) Nem iszok.

2) Ha mégis iszok én emlékszek.

3) Miért kéne szégyenkeznem?

Velem már sajnos volt olyan, hogy nem emlékeztem egy-két apróságra.

Én amikor be vagyok csípve akkor sokkal boldogabb és beszédesebb vagyok.

Ilyenkor általában a zene ami nagyon jó érzés.

Bekapcsolok minden nekem jó cuccot, amit jól felhangosítok, és tök boldog vagyok.

Van, hogy a szobában "táncolok" magamban, és tényleg úgy érzem magam, mintha a mennyekben járnék.

Másnap amikor vissza emlékszem akkor tök idétlennek érzem magam, és akkor nagyon szégyellem, hogy így tettem és próbálok nem emlékezni az előző napra, holott tök jól éreztem magam, csak valahogy másnap másképp látok mindent.

Hát én jártam már így többször is egyetem alatt meg erasmus alatt. Én elég gáznak éreztem magam ilyenkor és szívem szerint vertem volna a fejem a falba, hogy milyen hülye voltam.

És igen leginkább az, hogy mit gondolhattak rólam mások, főleg azok akik pont ugyanolyan állapotban voltak, mint én. Nem is tűnt fel nekik, meg nem is törődtek vele.