Borokat jól ismerők! Hogyan jellemeznétek egy-két szóval a magyar borokat?

Nem lehet egy-két szóval jellemezni a magyar borokat. De kétségtelen, hogy ma már a legjobbak között vannak megint! A legjobban jellemezni Hamvas Béla tudja őket, a Bor filozófiája című kicsi és ragyogó könyvben.

Talán azt, hogy mitől ilyenek. A rossz házigazda a külföldieknek mindig Egri Bikavért és Tokaji Aszút ad. Ezért ez a turisták bora. Sokat beszélni róluk nem lehet, talán a Tokajiról még inkább. Az Bikavér meg egy sajátos keverék, sok csersavval. De a jó magyar bor nem itt kezdődik. Különleges rozék felvezetése után rá lehet térni a valódi borokra is: vegyél nekik Budai Zöldet Szeremley Hubától Badacsonyból, nem drága, ne félj, de csodálatos bor! Vegyél nekik Rózsakőt, ugyanonnan. Mesélj a vulkánról,a napsütötte domboldalakról, a Balatonról közben… ajánlanám még nagyon őszintén a Boksay borokat, a rozét is, de különösen a szürkebarátot! Remek! Szent György hegyén terem. A Badacsony párja… azután jöhet a Somlói Juhfark, mint igazi fegyver! Közben sajtot, diót kell eszegetni…

De ez nem azt jelenti, hogy az ország más tájain nincsenek csodálatos borok! Szerszárdi, villányi borokat is hozz eléjük, vörös nehézütegeket...

Ha egy borrol beszélni kell, akkor először öntsd pohárba, vizsgálgasd a színét! Nagyon sokféle lehet az! Sárga, lilás, zöldes, fehéres, de mind más és más... gyönyörűbbnél gyönyörűbb napfényben is és tűznél. vagy lámpafényben is. Ha átnéztünk rajta, akkor megillatozzuk! Megmozgatjuk a poharat körbe-közbe, hogy mozogjon a bor, kiszabaduljon az íze... aztán szimat! És csak ezután jön a kóstolás... apró korty, nyelni, ízlelni, nyelven forgatni...

...és jönnek a szavak, hogy mi jellemez egy bort: a gyülölcsös illat, a szép savak, (szép savakat írtam, nem jó savakat) a súlyos, az aromás, az üde, öblítő, friss (például rose), a vasas nehéz, a virágos, az üres, a sima, a karcos, stb. Ezekre rá kell bukkanni.