Hogy is van ez? Pálinkát főzni szabad?

Az alkoholista nem egészen van eszénél, a dohányos meg igen. Az alkoholistán valahogy úgy kell segíteni, mint egy szellemi fogyatékoson, a dohányosnak pedig megvan a lehetősége normális döntéseket hozni. Mellesleg a dohányfüggőség ugyanolyan lelki függőség, mint pl. az internetfüggőség, csak maga a művelése egészségtelen, míg a krónikus alkoholizmus testi függőség, nem lehet csak úgy abbahagyni (delírium tremens terhe mellett).

Egyébként a cigisdobozokon rajta van, hogy menjél orvoshoz. Meg hogy ne szívd. Meg hogy felfordulsz tőle. És mellesleg nem hiszem, hogy a dohányzó szülőt akár csak közel annyira utálná a családja, mint a matt alkoholistát.

Meg arra is rájössz majd egyszer, hogy a kormányoknak közvetett (urambocsá' saját) érdekeik is vannak, tetszik vagy nem. Ezzel a törvénnyel egyrészt szerzett rengeteg szavazót, másrészt bemutatott a kommersz szesziparnak (ez utóbbit azóta újból megtette), bár nem tudom, hogy miért.

Igen, a 70-es évek még egész más volt, akkor az ember mindenhol azt kapta az arcába, hogy szívjad, mert a cigaretta jó. Amerikában még a Flintstones család reklámszüneteit is egy az egyben cigireklám töltötte ki, persze mindenféle figyelmeztetés nélkül.

Az is igaz, hogy hosszas lelki alkoholfüggőségen kell átmenni, míg igazi testi függőség lesz belőle, de nem igaz, hogy egész addig észnél van az ember. Ha az ember eljut oda, hogy napi rendszerességgel megiszik valamit (mondjuk nem egy, hanem átlag 2-4 pohárral), akkor belül máris elkezd tompulni, érzéketlenné válni a problémáira, és amit nem érzékel, azt megoldani sem tudja, és ezt a tompulást jellemzően észre sem veszi. Ha sikerül rászánnia magát ebben az állapotban, hogy abbahagyja, akkor meg egy héten belül helyrejön az eredeti elmeállapota, hirtelen észreveszi, hogy sokkal nagyobb szarban van az élete, mint gondolta, és a leszokás feszültségével együtt ez már általában túl sok. A legtöbben azt hiszik, hogy aki alkoholba menekül, az minden este részeg, de egyébként közel sem kell ennyit inni ahhoz, hogy tartósan távolivá váljanak a problémáid.

A dohánynál tudomásom szerint ilyen nincsen. Neked még láncdohányosként is végig tiszta a fejed, tudsz döntéseket hozni és tartani magad hozzájuk, míg egy napi ivónak már kezdőként sem egész tiszta a feje, és hasonlóan tompul az érzelemvilága és akaratereje is.

A füst és a puszta szag meg azért nem egész egy kategória, már csak azért sem, mert akármibe, hogy az átszálló füstöd sokkal jobban érezhető, mint ami kocsmaszagot produkálni tudnak a szomszédból. Passzív dohányzás létezik, passzív alkoholizmus viszont nem. Ez a dolog egyik lényege, ebből indult ki a 21. századi dohányellenesség.

Nem is a szaga a lényeg, hanem hogy a füst az szilárd légszennyezés, te meg egy egyszerű „kocsmaszagot” hozol ezzel párhizamba. :)

Jól látod, itt nem az esélyegyenlőség az első, hanem a társadalmi kockázat. Igaz, hogy az alkoholizmus csak egy kisebb réteget sújt, viszont míg a dohány jellemzően csak öregkorban öl meg (vagy akkor sem!) és általában nem akadályoz meg benne, hogy nyugdíjig rendesen dolgozz, addig a masszív ivás 20 éven belül elvisz és annál is sokkal hamarabb munkaképtelenné tesz. A dohány „egyszerű” egészségügyi probléma, az alkohol viszont társadalmi, munkaügyi, stb. Lényegében képes veszélybe sodorni az egész országot. Ezért kap nagyobb figyelmet az alkoholista. Társadalmi érdek, nem egyéni.

Abban is igazad van, hogy ebbe a képbe nem igazán illik a pálinkafőzés engedélyezése (már csak azért sem, mert nagyon sokat lehet főzni: ha négyen isszák a családból, akkor is jut fejenként heti fél liter 43%-os!), de mint mondtam, ennek nyilván egész más érdekekhez van köze.