Szereted a sört?

Árnyalnám kicsit, mert főzöm is, ahogy idő vagy kedv hozza. Azt a sört, amit én főzök, és nem rontom el úgy, hogy ízhiba legyen, mindennél jobban, még akkor is, ha olyan stílust találok főzni, ami nagyon nem a szívem csücske. Ez elég nagy gond egyébként, mert fogy rendesen, és tényleg csak a relatív lustaságom előzi meg, hogy tele legyek folyamatosan a jóval.

A boltiakkal már kicsit más a helyzet. Amiből két háromdecis kerül egy kis főzésem árába (szűk 20 liter), az rendszerint hozza a szintet, és természetesen akad, amit fogalmam sincs, hogy lehetne olyan nagyon jóra megalkotni itthon, akármennyit is költök az eljárás további fejlesztésére. A nagyüzemiek közt is előfordulnak jók, de első kóstolásra is túl olcsók a legolcsóbb alapreceptemhez képest, és bőven bármelyik mellé letenném a legtrehányabb pszeudolágeremet a maga alig 100Ft-os korsóköltségével (nyilván ha egy segédmunkás minimálbért hozzádobok magamnak, akkor már 400 alatt nem áll meg az se, csak ha hektószámra kezdeném főzni, csak legyen mivel ráfűteni jó hatásfokkal annyira). Az alsó polcosok közt meg minden a kompromisszumokról szól, bár meglepő módon egy-két 4%-os remeket jobban ki lehet nevezni sörre tényleg kísértetiesen emlékeztető valaminek. Kár, hogy ezek csak kánikulában értelmezhetők, és még akkor se árt valami nem túl pénztárcabarát töménnyel meglökdösni kicsit az álmosodást, ha úgy van.

Egyet bedobni nekem a Soproni változó alcímű alkoholmentese olyan, hogy oké, ez legalább egy rendes hidegkomló jelleget tol, és még úgy nem vészesen édeskés, hogy mellé egyfajta keserű, ráadásul pont komlókeserűre hajaz (kevesen tudják, valami 11 komponensre bomlik a keserűség-észlelésünk, ezért is ennyire összetéveszthetetlen pl. a komlókeserű a - Winkler szavaival szólva - kalmopyrines gyötrelemmel). Ha sok sörre vágynék, de ittasság nélkül, akkor nagyon jó pl az Aldiban a legolcsóbb tonic, szinte Schweppes, talán még citrusosabb is, és nagyon adja a jó tonikkeserűt. :)