Alkoholisták! Az alkohol előtt mástól is függöttetek?

Pl. gyerekként cukorka, nyalók, kóla, chips, akármi.

Egyrészt úgy lettem alkoholista, hogy dédapám, nagyapám is az volt, faterom már nem borozik, mert állítása szerint attól áll a péló, ezért le kell lombozni, így csak sör és pálinka, de leginkább pálinka, sör mint víz kísérővel, tehát nem javul, csak romlik és még meg is magyarázza.

Viszont abszolút antialkoholista voltam faterom miatt 15 éves koromig, aztán osztálytársaimmal elkezdtem sörözni, és rájöttem,hogy hát lehet úgy is inni, hogy nem ártasz vele másnak, szóval nem is az a baj az alkohollal, hogy függő vagy, hanem hogy agresszív leszel. De ha nem leszel, akkor végül is fogyaszthatod, ám ebbe most ne menjünk bele.

Másrészt bár alkoholellenes voltam, kora gyerekkoromtól kezdve mindenre is rá voltam függve. Hiába tudtam óvodásként, hogy ne igyak rostos baracklevet, mert beindít, az íze miatt nem tudtam ellenállni, így hát ronanhattam a wc-re, és sajnos nem mindig sikerült oda eljutni.

Mivel iskolában mindig kaptam zsebpénzt, brutális mennyiségben költöttem csokira, chipsre, szó szerint függő lettem. Kóla is, de az legalább volt otthon is, persze ettől még vettem az iskolában is. A mélypont az volt, mikor volt otthon díszcsokimikulásunk, céges nagy, nem boltban kapható, egyet még csak-csak hagytunk megromlani, de mikor nagybátyám hozta a következőt pár évvel később, és anyukám felrakta a polcra a másik mellé, mikor faterom nem volt otthon, mint részeg, függő hajléktalan csöves drogos szarok, kiköveteltük, kisírtuk anyukámtól, hogy bontsuk már fel, és felfaltuk a nagy mikulást még aznap.

Bár ez a sztori mostanában már nem nagyon jut eszembe, most igencsak elgondolkodtató, hogy tényleg drogosként viselkedtünk ott, csak akkor 10-11 évesen még a cukor volt a drogunk.

Sajnos a chipsről ma sem szoktam le, nagyon sokáig gyűlöltem a gyorséttermeket, de egy idő után annak is megadtam magam, 4.5 éve pedig pláne, mikor elkezdtem versenyevők gyorséttermi videóit nézni, és hirtelen kisétált 10-20 ezer a zsebemből hamburgerre, pizzára. Ez később abbamaradt, de most némileg újra előjött.

Az alkoholnál nyilván voltak hullámok, változatok, élethelyzetek, most az van, hogy eljutottam oda, hogy egyre többet kell innom, hogy berúgjak, ezért muszáj vagyok akár többször is boltba menni, mert azt hiszem, elég lesz, de nem, ezért megyek megint.

Megtehetném, hogy nem fogyasztok semmit, ülök egy helyben és nem kaparom a falat, de úgy vagyok vele, minek. Egy párkapcsolat hiányzik az életemből, abban megjavulnék, de az meg pont nem jön, és nem emiatt, mert elkerülnék az alkoholistát. Olyan értelemben nem vagyok alkoholista, hogy bármikor is rosszul lennék, mert nem iszom. Azért kell ez-az néha, mert magányos vagyok.