Ez alkoholizmusnak számít vagy elfajulhat a dolog?

Keress valami hobbit, szervezz egyedül vagy a barátaiddal programokat (olyat ahol az alkoholnak nincs szerepe), ezek elterelnék a figyelmed, de ami még fontosabb, hogy próbálj meg rájönni mi lehet ennek az egésznek a lelki háttere, és azt tedd rendbe magadban (ha egyedül nem megy, akkor külső segítséggel). Amíg nem kezeled tudatosan a problémáidat és az érzéseidet, addig az ivás egy visszatérő probléma lesz az életedben, mivel ahogy látszik, hajlamos vagy ebbe menekülni, így egy bizonyos pont után mindig ez lesz a menekülőút számodra, ha valami kellemetlenség vagy fájdalom ér az életben. Ezt csak tudatos és folyamatos önismereti munkával lehet megakadályozni.

Én tavaly pár hónapig hasonló szituban voltam, utólag visszagondolva egyértelműen lelki oka volt. Nem mondom, hogy az a lelki ok mára megszűnt és teljesen rendbe jöttem, sőt a helyzet valszeg rosszabb, mint valaha... de felismertem, hogy az ivás nem pálya és mondhatni ki is zártam az életemből olyan formában, hogy csak akkor iszok, ha baráti összejövetel van vagy családi esemény, csak úgy egymagamban (unalomból, megszokásból vagy mert épp rossz kedvem van) már soha. Nem is tudnék már úgy, inkább próbálok szembenézni a valósággal és a gondjaimmal (több-kevesebb sikerrel), és nem alkoholba fojtani a bánatomat.

Az mindenképpen dicséretes, hogy felismerted a problémát és mered megkérdőjelezni saját magad és a helyzetnek a helyes mivoltát, sokan idáig se jutnak el és ezért utána már nehéz (vagy szinte lehetetlen) visszafordítani a folyamatot. Szóval igen, elfajulhat a dolog, HA hagyod és nem teszel ellene időben. Mondani ezeket valóban könnyű, mint ahogy az egyszerű utat választani is könnyebb, viszont hosszútávon egyértelműen a nehezebb út éri meg, nem? Gondolkodj hosszútávban, döntsd el, hogyan szeretnéd magad látni 10-20-30 év múlva és aszerint cselekedj most. Ismétlem: valóban NEM KÖNNYŰ, viszont egy szebb jövő érdekében én úgy gondolom megéri "szenvedni" és a nehéz utat választani inkább.