Sokan az egyetemi éveket tartják a legszebb időszaknak, amikor mindenki szerelmes és bulizik, nekem mégis ezek voltak a legnehezebb és legreménytelenebb éveim! Akkor hogy is van ez?

9#

Ne hidd hogy a munkahelyen egyszerűbb lesz. Ott kollégáid lesznek, akikkel munka kapcsolatod lesz.

Tehát lehet unalom űzésként időnként jókat elbeszélgettek vagy éppen együtt mentek el egy cigi szünetre vagy akármi ... de az egy munkahelyi kapcsolat, ami legtöbbször nem mutat azon túl.

Azaz ők nem igazi barátok és nagy eséllyel nem is lesznek soha azok.

Meg ha most nem tudsz olyan szinten kommunikálni másokkal hogy az egyetemen, ahol az emberek a legnyitotabbak ne szerezz barátokat hogyan akarsz majd egy munkahelyen?

Ott is van olyan ember, akivel senki sem beszél csak a lehető legfontosabb dolgokat. Nem, mert utálnák vagy bármi bajuk lenne vele, csak nem köti le a figyelmüket.

Egy olyan szinten introvertált személyiség mint te hogyan tudá lekötni a munkatársai figyelmét és késztetné őket arra hogy ne csak hogy vele beszéljenek munka közbe, de még utána menjenek is elvele mondjuk egy sörre?

Ezt nem szivatásból mondom, nem akarlak megbántani, csak próbálj meg ebbe objektíven bele gondolni.

Ha most nem hozod fel az önbizalmad, kommunikációs képességed és fejleszted normális szintre a személyiséged az évek elteltével egyre nehezebb lesz és egyre nagyobb esélyed lesz arra hogy magányosan halsz meg barátok és barátnő nélkül szüzen.

Ezen most kéne elkezdeni dolgozni, nem azt mondani, hogy" majd ha elmegyek dolgozni"

Gondolom ha az első munkahelyen nem jönnek össze a dolgok akkor az lesz a kifogás, hogy rossz helyen vagy és "Majd a következő munkahelyen"...

Tudom hogy nehéz, ijesztő. Én is átestem rajta és tudom milyen nehéz megváltozni, de elkell kezdened.