Sokan az egyetemi éveket tartják a legszebb időszaknak, amikor mindenki szerelmes és bulizik, nekem mégis ezek voltak a legnehezebb és legreménytelenebb éveim! Akkor hogy is van ez?

Nem voltál gólyatáborban? Ott szoktak kialakulni általában a kis csapatok, baráti társaságok legelső körben. Aztán az évek alatt ez módosulhat, lehettek többen ahogy összejönnek a tanulós csapatok. De volt hogy üres órákban együtt mentünk el kávézni egyet..ilyesmik.

Én nem aggódtam túl, mindig akadt valaki akit láttam erről vagy arról az óráról aztán az ember oda köszön, van hogy oda hívtak hogy üljek melléjük. Alakultak maguktól ezek a dolgok. Ha csúszol és a csoporttársaid elmentek már az más dolog, de úgy vettem észre az egyetemen mindig van egy sorstárs akivel megvitathatjátok a közös dolgokat. Sose vagy egyedül, vannak facebookos csoportok a közös emberekkel...

Menj el néhány egyetemi buliba, tuti van nálatok is. Ott majd hátha összefutsz ismerős arcokkal innen-onnan. Én se voltam kolis, szóval nem feltétlen szükséges annak lenni. Így is mindig részt vettem pár kolis buliban. Próbálj nyitni, pozitívan és mosolygósan.

Hát, kérdező én megértelek!

És úgy van ez, hogy valakinek sikerül, valakinek meg nem.

Én hiába próbálkoztam, kezdeményeztem bármilyen közösségben, mert valahogy csak nem volt meg visszafelé a csatolás, szóval ha az ember érzi, hogy "fölösleges", akkor nyilván nem fog odapofátlankodni, ha látja, hogy nem vevők pl. a humorára vagy az ötleteire. Csak a jegyzetei kellenek nekik, aztán meg sem ismerik az embert.

Én azt gondolom, hogy nem lehet kierőszakolni, hogy az embert kedveljék és én is inkább a magányt kaptam társamul akárhová mentem és akármit csináltam.

Aztán később megértettem, hogy nem kell mindenkinek azonos utat bejárnia és másokhoz hasonlóan élnie, mert nem az az útja. Azóta már nem kapaszkodok, megtanultam magamra számítani, hiszen azelőtt is csak így volt és tulajdonképp semmi sem változott.

Szóval nyugodj meg, mások is vannak egyedül közösségben és nem mindenkinek habos torta az élete.

De amúgy sem kell mindent elhinni. Lehet, hogy a másiknak van 20 "barátja", akivel röhögcsélhet, aztán meg kibeszélik egymást a hátuk mögött és jön a csalódás.

Én is mindig vágytam igaz barátokra. De azt hiszem, hogy sokszor voltam rossz helyen és nem a megfelelő embereknél próbálkoztam vagy nem volt olyan ember, akivel egy hullámhosszon lettünk volna. Ennyi.

Mára beletörődtem, de azért fáj. Nekem is.

Üdv. a klubban!

Nézd, van ez így. Velem is pontosan ez történt az egyetemen. Nekem az volt a problémám, hogy sokkal fiatalabbnak tűnök a koromnál (most 40 évesen mindenki 30nak néz), a lányok meg szóba se álltak velem persze. Egyszer elhívtam egy csajt randizni, azzal koptatott le, hogy ő nem pedofil...Szóval rendesen bebújtam a kis csigaházamba, bejártam az előadásokra de amúgy ki se lehetett robbantani a számítógép elől. Aztán 5ik évben az egyik órán kiadtak egy csoportos feladatot, így összeismerkedtem pár jófej évfolyamtárssal velük elkezdtünk ide-oda járogatni. Kicsivel később dolgozni kezdtem, a melóhelyen sok magamfajta kocka fazon volt, velük is elkezdtünk bulizgatni, eljárni ide oda, végülis 27 voltam, amikor összejöttem egy nagyon aranyos lánnyal, aki azóta a feleségem. Szóval türelem, rózsát terem.

Persze azok az évek amit így elbuksz mindig hiányozni fognak, én is érzem néha, de hát ez van, az élet nem tökéletes.

Mert ... neked is kell érte tenni.

Pl.: Ha az ellenkező nemmel való ismerkedést nézzük.

Már voltam randin ilyen hallgatókkal:

-Turizmus és vendéglátás

-Germanisztika

-Szociális munkás

-Cukrász

-Biológus, többel is

-Mérnökinformatikus

-pszichologia

-Operaénekes

-Fotózás

-Történész

-Judeisztika

-Valamilyen vágssal kapcsolatos OKJ (oké ez nem egyetem)

-Jogász

-Dietetikus

stb... ennyire emlékszem.

Mindegy ezzel azt akartam szemléltetni, hogy ebben az időszakban mindenki nyitott és az élet minden területén lévő emberekkel lehet találkozni.

Ha teszel érte ebben az időszakban a legkönyebb ismerkedni és barátokat szerezni. Ha most sem megy hogy fog később menni, amikor már nehezebb dolgod lesz?

Hány olyan eseményen voltál, még, ha egyedül is (lettél volna), ami nem kötelező volt, nem előadás, zh vagy bármi nem tanulással kapcsolatos ?

Hányszor maradtál bent a városban az egyetemhez közeli helyek egyikén ?

Minden egyetemen vannak szakestek, valami ehhez kapcsolódó közösségi megmozdulások. Pl. sport, kari napok stb.

Ha nem mozdulsz ki, nem nyitsz mások felé, sose fogsz tudni kapcsolatokat kialakítani.

Illetve itt a net, ezen keresztül is lehet sors&szaktársakat találni.

Nincs igazad, kérdező.

Én ugyan voltam gólyatáborban, de nem minden egyetemi kapcsolatom onnan lett, sok emberrel ismerkedtem meg a későbbi évek folyamán. Valójában elég egyetlen emberrel is összebarátkozni.

Tudod mit, elmesélek neked valamit... másodévesek voltunk, nekem már megvolt a kialakult baráti köröm. Jött egy új lány (másik egyetemről). Valakitől azt a tanácsot kapta, hogy engem keressen. Sokszor odajött hozzám órák után, érdeklődött, segítséget kért, engem pedig rohadtul idegesített, nekem elég volt a meglévő baráti köröm. Nem hajtottam el, csak tartózkodó voltam vele szemben. Viszont a barátaim elfogadták őt, így aztán idővel én is. Később már annyira jóban lettünk, hogy még azt is elmeséltem neki őszintén, hogy eleinte mennyire idegesített. Elég régen diplomáztunk, de ő az egyetlen, akivel azóta is tartom a kapcsolatot!

Egy másik sztori... van egy ismerősöm, szintén nagyon tartózkodó, visszahúzódó volt az egyetemen. Mindig egyedül volt, nem csapódott másokhoz. Később erőt vett magán, elkezdett barátkozni. Utólag elmondták neki, hogy azt gondolták, hogy azért van egyedül, mert nagyképű és nem hajlandó leereszkedni másokhoz. Bizony, kifelé ez így tűnhet! És hidd el, ha mások ezt gondolják rólad, senki nem fog odamenni hozzád kezdeményezni!