Akik eddig nem voltak szimpatikusak neked, miért nem voltak azok?

Ennek ritkán van konkrét oka. Az agy nagyon bonyolult rendszer, olyan benyomások alapján alkot véleményt egyetlen pillanat alatt, aminek nem vagyunk teljesen a tudatában. Hiába mondanám, hogy ez ezért nem szimpatikus az meg azért, mert gyakran nem tudok ilyen okot mondani. Nem vagyunk egy hullámhosszon, ennyi.

Ami viszont érdekes, hogy nagyon gyakran előfordul, hogy az elsőre nem szimpatikus embert meg akarom kedvelni (mondjuk mert együtt dolgozunk, ezért jó lenne), de szinte soha nem sikerül. Ha az első benyomás ellenszenves, azon akarattal sem szoktam tudni változtatni.

Nagyon rosszul viselem, ha valaki rosszindulatú, vagy mindenben a hibát keresi, ha gúnyolódik másokon, ha lekezeli a nála "egyszerűbbeket", vagy a fogytékosokat. Nem bírom továbbá, ha valaki agresszív.

Az ilyen embereknek kerülöm a társaságát.

Nagyon nagyon sok lehetőség van, túl összetett.

- Valaki az egész külsejével és kisugárzásával taszít, ami már előítéleteket gerjeszt bennem. Legyen az lepattant "csöves", vagy műszájú cicababa.

- Valaki a beszédstílusa miatt válik unszimpatikussá. Nem tud két összefüggő mondatot elmondani, minden második szava káromkodás, avagy gyakori szó a "hee" a mondanivalójában.

- Valaki a témái miatt nem szimpi. Mindig ugyanott kötünk ki, ugyanazt a csontot rágjuk ezredszerre is, ami először sem érdekelt és ezredik alkalommal sem fog.

- Nem szeretem, ha egy beszélgetés egyoldalú, a másik nem fordít rá energiát. Értelmét veszíti. Azt sem szeretem, ha túl sok energiát fordít rá, csak magáról beszél.

- Ezen felül a taj parasztság is kiveri a biztit, vagy a flegmázás, ha érzem, hogy a másiknak én nem vagyok szimpatikus.