Miért nem kedvel senki?

Lehetséges magyarázat:

Vannak olyan emberek, akik tudomásuk szerint igyekeznek kedvesek lenni, és ez hellyel-közzel sikerül is. Menet közben kiderül, hogy felszínesek vagy egyéb problémájuk van: 1. idegesítő buzgómócsingok (figyelmet szeretnének, hogy fontosnak érezhessék magukat), 2. még csak nem is közép, hanem kisszerűek és a nagyokhoz dörgölőznek (ha már nagy nem lehet, a nagyok környezetéből merít élményt, ami neki nincs), 3. obszcénül beszélnek, 4. szexista (közben majd megveszik a másik nemhez fűződő kapcsolat hiányától). Tulajdonképpen bármi, ami kellően sok embernek kellően ellenszenves. Mivel az új csoportban nincs - sincs - közeli ismerősük vagy bizalmasuk, ezért nincs, aki elmondaná nekik ezt a dolgot. Emiatt ezek a személyek csak azt veszik észre, hogy kicsit ki vannak rekesztve vagy elfogy körülöttük a levegő. Ha nem annyira intelligensek, akkor észre sem veszik, ami még rosszabb, mert ők sem haladnak előre a társaságban, és még a többiek idejét is lekötik.

Szerintem te vak vagy 1-2 jellemhibádra és nincs aki elmondja ezt neked. Így kijavítani sem tudod, és emiatt viszed magaddal. A hiba nem te vagy, de a hiba benned van. Ha van barátod, kérd meg, hogy tartson tükröt a lehető legélesebben.

Én is hasonlót tapasztaltam;

A gimnáziumban Magyarországon voltak ilyen gondjaim

Az egyetemen úgy szintén

Az első munkahelyeimen is

Mindig ugyanez a nóta; bekerültem egy társaságba, ahol az elején kedveltek, aztán kerültek, leráztak, kibeszéltek, nem szívesen voltak velem, stb

Mindig panaszkodtam a családnak. Elmeséltem, hogy én nem csak nagyon odafigyelek rájuk és igyekszem önmagamról keveset beszélni, de nagyon sokat segítek másoknak; ha kellett segítség, azonnal ott voltam, sokszor anélkül, hogy kérték volna és mindenkiért mindig mindent megtettem, a bajban ott voltam nekik.

Őszintén nem értettem, miért nem kedvelnek.

Úgy véltem, nem vagyok szerencsés, mindig ilyen embereket fogok ki.

***

A testvérem rávilágított, hogy lehet, nem a társasággal van a baj, hanem velem.

Nem igazán értettem, de a tanácsára magamba néztem.

Azt vettem észre, hogy van nyomós okuk, hogy ezt tegyék.

- Egyrészt túl sokat adtam nekik, ami kellemetlenné vált, hiszem, ha valaki nagyon nagyon nagyon sokat ad, de Te nem tudod viszonozni, de ő ennek ellenére nyomul tovább, hiába is nem kérsz a segítségéből, az kellemetlenné tud válni

- Váltakozott a hangulatom; egyszer nagyon nyitott voltam, pörögtem, jót lehetett velem szórakozni, egyszer viszont nagyon bezárkóztam és olyankor lekoptattam mindenkit, ami nem vonzó, elvégre ki menne oda önszántából valakihez, akiről fogalma sincs, hogy épp milyen hangulatban fogadja majd.

- Ha pörögtem, egyszerűen nem ismertem határokat és nagyon tudtam másokat fárasztani; sokszor olyan pillanataimban, amikor más nem volt rá vevő

- erőszakos voltam kicsit és nem nagyon tudtam elfogadni, hogy "később" vagy valamit nem lehet.

- Képes voltam bolhaméretű gondokat felnagyítani és feleslegesen stresszeltem

- Sértődős voltam és mindenen elkeseredtem vagy visszaszóltam

És még sorolhatnám.

Dolgoztam rajta és azóta nincsenek gondjaim a társaságban, amik előjöttek. Jól ki tudok velük jönni hosszú távon.

***

Nem biztos, hogy ezek a tulajdonságaid vannak Neked is, de én azt javaslom, Te is gondold át, hogy pontosan milyen is vagy a többiekkel szemben.

***

Ha pl azt írod, hogy minden tárasággal jól kijössz, de van egy, ahol ez történik, azt mondanám, van ilyen, nincs szerencséd velük, de, mivel ez MINDENHOL így van Veled, ezt javaslom.