Van más is aki kényelmetlenül érzi magát, ha mezítláb kell mutatkoznia a többiek előtt?

Gyerekkoromban nagyon így volt. Fiatal felnőttként jöttem rá csak, hogy mennyire szeretek mezítláb járni, de nyilvánosan akkor sem mertem soha. Aztán elmúlt. Ma már elvesztegetett időként látom ezt, amikor a félelmeim, mások elvárásaihoz való igazodás okán megtagadtam magamtól valamit, amit élveztem volna. De semmiképp nem gáz. Ilyen az élet. Nálam a tanulás folyamata lassú volt. Az egy nyitott kérdés, hogy Nálad vajon miért van ez, és akadályoz-e ez Téged, rosszabb-e tőle az életed? (Kívülről nézve igennek tűnik, hiszen ha csak azért nem vagy kényelmesen öltözve, mert ez feszélyez, az önmagában ilyen.) Semmiképp nem tűnik vészesnek.