Más is érezte már úgy, hogy egyszerűen senkivel sincs egy hullámhosszon?

Én annak ellenére vagyok így, hogy nagyon szeretem az embereket, szeretek segíteni, segítő szakmában dolgozom. Akikkel munkakapcsolatban vagyok, azoknak és bárkinek is szívesen segítek, szívesen beszélgetek.

Azokkal, akikkel simán baráti, ismerősi, munkatársi kapcsolatom van, velük érzem azt, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon. Valahogy megváltozott a világ, mindenki megváltozott, azt érzem.

Nincsenek egyenlőségek, nincsenek arányok a kapcsolataimban. Azt várják és annak örülnek, ha én meghívom őket magamhoz, vagy egy sütire, vagy bárhova, az mindig mindenkinek jólesik, viszont nem viszonozzák. Sokszor hangoztatják, hogy viszonozni fogják, de nem teszik. Azt tapasztalom, hogy mindenki önző lett és egocentrikus. Ezenkívül óriási a felszínesség, a dolgokat legfeljebb egy oldalról látják, vagy akarják látni. Nincs igényük arra, hogy bármibe elmélyüljenek.

Más téma: Kérdező, neked miért az a neved itt, hogy Kiállhatatlan? Ezt így is gondolod, hogy az vagy, vagy pedig csak viccből?