Túllihegem a féltékenység kérdést?
Szegény vidéki részről származunk a párommal. Rengeteget tanultunk, ez által már fiatalon elég magasra jutottunk. Nem mutogatásból élünk így, csak szeretnénk élvezni a legszebb éveinket, örülünk, hogy végre megvan a gyümölcse a sok kínlódásnak. Mások viszont nem örülnek velünk.
Már akkor észre vettük, hogy többen akkor nem akartak velünk többet találkozni, tartani a kapcsolatot, mikor a párom karrierje egy új állással hirtelen elkezdett felfelé ívelni, ezzel kicsit lehagyva a régi barátait. A röhejes az volt, hogy mi költöztünk külföldre, de akárhányszor hazajöttünk (kb havonta 2-3-szor), ők nem értek rá sosem, hirtelen nem lett idejük ránk. A párom emiatt nem is szívesen beszél a karrierjéről, mert egyből kinézik, hogy "nektek jól megy".
Aztán hazajöttünk, de az itteni új ismerősök is csak hasonlítgatnak, viccelődve beszólogatnak. A rokonok, akik meg szegényebben élnek, egyre eltávolodnak.
Ugyanezt a külföldi ismerősöknél nem tapasztalom. Ők mosolyognak, képeket kérnek, ha egy jó nyaralásról beszélünk (általában max. 3 mondatot, mert már az itthoniak miatt semmiről nem merünk beszélni).
Nemrég jött meg az új kocsink, azóta a párom egyik ismerőse megint eltűnt, újabb "áldozat". Már láttam, hogy új barátai lettek hirtelen, a páromat meg nem keresi azóta. Pedig direkt odafigyeltünk, ne beszéljünk nagyon a kocsiról. Bár belegondolva, az a srác is ritka féltékeny, még a saját rokonait is mind kibeszéli, ahogy az összes közös ismerőst.
Mindig mindenki azt találgatja, kinek mije honnan van, hogy csalhatott, vagy ha nem csalt, rányomják a "nyomi" bélyeget valamiért. Pl ez az utóbbi srác állítja, hogy a gazdag közös ismerőseink egyike sem boldog ezért meg azért, hogy biztos nyomorult az életük. Hát én nem látok bele, de nem hiszem, hogy csak azért, mert valaki gazdag, már nyomorult élete lenne.
Eleinte, ahogy kezdtük lehagyni életszínvonalban a korosztályunk nagy részét, úgy éreztem, a rokonok mindig ott lesznek, és ott erősebb a kötelék. De már a szülőkkel sem érzem ezt, már ők is pénzeszsáknak néznek, főleg az enyémek, anyám drága ajándékokat akar, elégedetlenkedik velünk, hogy nem hívjuk utazásokra...stb.
Már visszahúzódom inkább, mint hogy mindenhol a méregetés menjen, mert kellemetlenül érzem magam azért, mert mások akarnak méregetni, mi meg nem. Úgy érzem, új barátok kellenének, akik hozzánk hasonlók, de aki ilyen, a legtöbb ő is méreget, kisebbségi komplexusos (gondolom vele is úgy bántak, mint velünk).
Már néha azt érzem, akik ezért lecserélnek minket a barátaik közül, meg is érdemlik, hogy a képükbe dörgöljük, mink van, hadd egye az ilyen embert a fene.
Szerintetek túllihegem ezt a dolgot, és valójában nem is az irigység áll a háttérben, hanem valami más? Nagyon rosszul esik, hogy szimpla irigység miatt megszakadnak barátságnak hitt kapcsolatok.
7
És aki többet keres, mint te, az "szerényen", aki kevesebbet vagy annyit, az meg villoghat a semmire?
És miben tudna "támaszkodni" az olyan álbarátokra, akik fiztésicsekk szerint barátok csak?
Emberileg nem.
Anyagilag nem.
Akkor miben?
Ne aggódj, sajnos az emberek errefelé már csak ilyen kis méregetősök. Soha ne vedd magadra, ez a másik fél lelki szegénységére utal, nekem is sokáig tartott, míg felülemelkedtem rajta... és tudod mi a vicc? Én nem vagyok pénzes, nincs saját lakásom, nincs kocsim, mégis mindenki irigy rám. Mert sportoló vagyok. Hetente 16 órát edzek, majd beleszakadok hogy jobb legyek (magamnál), de a pénztáros asszony úgy bánik velem, mint a kutyával, há' me' hogy merek csinosabb lenni nála. Mert ugye ilyen pörgés mellett már nagyon rá kéne dolgozni, hogy elhízzon az ember, nem is érdekel ez a téma, ő mégis a kis köcsögöt látja bennem, aki direkt szebb akar lenni nála. Talán burkában kéne járnom. A volt legjobb barátnőm amiatt őrült meg, hogy jó vagyok a hobbijaimban, de végül is akkor hagyott ott ő is, amikor "direkt jobb lettem", és több férfi bámult meg, mint őt. Megint csak burka... Csapatsportoknál megfigyeltem, hogy szinte mindenki hazudik, hol járt, mit csinált, olyan emberek mászták meg a legmagasabb csúcsokat légzőmaszk nélkül, akik nyilvánvalóan a sarki közértig kifulladnának. Ha én szólalok meg, és tényleg csak az igazat mondom a témában, majd hanyatt dobják magukat. Manapság kcisit más értelmet nyert az "igazság fáj" :D Gyakorlatilag ebből áll az életem. Ha nem szólalok meg, akkor meg én vagyok a szemét, aki lenézi őket. Nem tudsz mást tenni, mint hogy jó nagy ívben leszarod őket a véleményükkel együtt. Ha nyilvánvalóan megbotránkoznak, egyszerűen nem veszem észre, gyilkolják csak magukat az irigységgel, ha nekik ez esik jól én nem azért gürcölök, hogy nekik megfeleljek. Nem teszik apofám? Lehet odébb állni. El sem hinnéd, de mindenki szenved tőlük. Egy ismert zenész ismerősöm mesélte, hogy ő sem közeledik már senkihez munkán kívül, mert ugyanez játszódik le nála is.Pedig ő vén motoros, nincs nagyra magával, jó ember, aztán tessék... Én sem erőlködöm már, ismerőseim vannak, talán egy-két haver, de nem izgat, hogy komoly beszélgetésbe bonyolódjak velük, csak úgy vagyok. Kiélem magam itthon a párommal aki nap mint nap látja, hogy mit küzdök, mit adok fel azért, hogy elérjem a céljaimat. És ebben nem szerepel, hogy csinosabb legyen a közértes Marikánál.
Bocs hogy hosszú lett, csak lásd, nem vagy egyedül, nem tudsz mit tenni, mert jó eséllyel nem nálad van a hiba :)
Köszönöm az eddigi válaszokat. Az utolsó eléggé hasonló volt a mi helyzetünkhöz, tényleg.
Csak kaptam már meg, hogy túl nagyra vagyok magammal, biztos azért érzem, hogy irigyek lennének rám az emberek... ezért tettem fel a kérdést.
Én azt írtam, hogy élhetnek így, de ne nagyon számítsanak barátokra. Főleg magyar barátokra! Nem azt írtam, hogy lapítson, de azt sem értem, hogy az, akinek sok pénze van még is mire számít? De most komolyan...megmaradnak a régi barátai? Marad minden a régiben? A nagy francokat, ez Magyarország, az ilyen ember álomvilágban él!
Azt csináltok, amit akartok, de mondom, ne nagyon számítsatok barátokra! Főleg igaz barátokra! A sikeres embereknek úgy sincs 3-nál több igaz barátjuk. Kezdjetek el olyan emberekkel barátkozni, akik veletek egy színvonalon élnek, ilyen egyszerű a recept.
Miért érdekel más véleménye? Az, aki veletek van, az veletek van, aki nem az nem és kész! Ráadásul úgy rá vagy kattanva ezekre a "barátokra", hogy az valami hihetetlen! Na ez van, ha valaki népszerű ismerősök körében és pénze is lesz.
Én a helyetekben fullra leszarnék mindenkit és élném az életem! Mondjuk én nem is vagyok valami népszerű alak:D
Te hol élsz, 50%-os?
21.században normális emberek képesek különböző társadalmi vagy vagyoni helyzetből is barátságot kötni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!