Csak én látom úgy, hogy elbutul a társadalom?

Ez azért van, mert egyre több a tudás és egy ember annak egyre kisebb részét birtokolhatja, így egyre több dolog van amiről nem tud semmit. (túlspecializálódás, szakbarbárság)

A megoldás az általános műveltség szintének emelése, az iskolázottság szintjének növelése, de mostmár nem a lexikai ismeretek tekintetében, hanem a tájékozódás és ismeretszerzés módszereinek tekintetében, a tények helyett az összefüggések tekintetében, a részismeretek helyett a koherens világkép tekintetében.

A hiba mostanában ott van, hogy ha tanul valaki valamit akkor gyorsan gyakorlati ismereteket akar, szilárd elméleti alapok és megismerés-módszertani tudás helyett. Ez nagyon nagy baj, mert a világ nagyon gyorsan változik, "a gyakorlatias tudás" tehát nem más, mint az, hogy "régebben és egy kicsit még mostanában hogy szoktunk csinálni valamit", ez pedig felesleges, haszontalan lexikává válik pillanatok alatt, így nemtudás lesz belőle.

Ezért találkozunk olyan sok kutyaütő rossz kontár "szakemberrel". Amit megtanult, az már nincs, továbbképezni pedig elfelejtette magát, mert ő a gyakorlati tapasztalataira épít, ami viszont a múltban gyökerezik, tehát elavult, téves már.

Bezzegrégen.

[link]

Én is ezt látom pedagógusként. Szemmel látható a különbség még az 5-6 évvel ezelőtti és a mostani négyévesek között is. A hibát a szülőkben látom. Mindenben próbálják megkönnyíteni a gyereknevelést, a garázsban beteszik a gyereket a kocsiba, a suli/ovi előtt kiveszik, délután ugyanez vissza. Nem járnak a gyerekkel vásárolni mert "nem lehet", a gyerek egyszer nem lehet koszos mert méregdrága ruha van rajta, máskor pedig hadd csússzon hason az ünneplő ruhájában mert azért van. Hiányzik a következetesség, a nagy beszélgetések.

A kétévesek nem tudnak pohárból inni (éljen a csőrös pohár), a 6-7 évesek alapvető utasításokat nem értenek, a kamaszoknak hiányoznak az élethez szükséges alapvető készségeik.

Nagy a gond és rohamosan romlik a helyzet.