Miért erőlteti annyira a társadalom a párkapcsolatban élést?

Ez a felnőtté válás. Amikor megtanulod a saját utadat járni, akkor is, ha mások mást gondolnak. De ez nagyon nehéz persze, mert könnyen eltudják rontani a kedvünket mások a véleményeikkel.

De alapvetően az a jó, ha őszintén válaszol a kérdésekre. És nem magyarázkodsz semmit.

Meg ami nehéz lehet még nektek ebben a korban, hogy a nemi identitása se annyira erős az embernek és akkor ő is elkezd agyalni nem meleg e.

A legfontosabb, ha mindig gondolsz arra, hogy senki nem tudja mi értelme az életnek és mit kellene csinálni és hogyan. Szóval mindenki szabadon kísérletezhet az életével. És szabadon ronthatja el, ha van egyáltalán értelme annak, hogy elrontani, ha nem tudjuk mi a nem elrontott élte.

Szóval legyél bátor. És tedd ami szerinted szép épp.

Én ilyenkor azt szeretem mondani, hogy "Még nem tudom elkötelezni magamat komolyabb kapcsolatba, hiszen a feleségem még meg sem született."

20/F

Ugyanez vagyok, annyi különbséggel, hogy nuni van a lábam közt, ezért ha azt mondanám rokonoknak, hogy "á, nincs kapcsolatom, de múlt hónapban kétszer hívtam fel srácot italra", ott helyben megköveznének.

A kapcsolat amúgy sem működne, nincs nagy szexuális étvágyam, ha heti egyszer megkívánom a szexet, az már jó eredmény. Nagyon odaadó tudok lenni az ágyban, ha épp kívánom, de ha életem nem létező párja akkor közeledne felém, mikor épp nem esik jól, akkor eltörném az orrát. Azt hiszem, ez a társadalom szemében már frigidnek számít.

Meg imádom, mikor olyan értelmes dolgokat tudnak megkérdezni, hogy "és hogy vitted fel az asztalt a harmadikra?", meg "hogy nyitod ki a befőttesüveget?" Attól basszus, hogy nő vagyok, még nem kell alapvetően életképtelennek lennem.

Arról nem is beszélve, hogy nagyon tetszik nekem az egyedülléttel járó szabadság - és itt is el kell magyarázni, hogy nincs bulika minden este, és nincs más férfi felhívva minden héten, egyszerűen az tetszik, hogy akkor fekszek-kelek, mikor akarok, minden pontosan úgy fogad, ahogy otthagytam, nem rámol senki, nem eszi meg senki napközben azt a kaját amiről ábrándozok hogy majd este milyen jó lesz, senki nem szól hozzám (és ez jó).

Csomó emberről tudok, aki a pokolra kívánja élete párját, és ahogy telnek az évek, egyre rosszabb, de attól, hogy egyedül marad, jobban fél, mint amennyire idegesíti őt a jelenlegi helyzet. És még az ilyen emberektől, akikről mindenki tudja a környezetében, hogy egy kudarc a párkapcsolata, is csak az értetlenkedést kapom, ha kifejtem, hogy azért nem vagyok kapcsolatban, mert NEM AKAROK egyelőre párkapcsolatot, és nem azért, mert nincs jelentkező.

Mer bizonyos emberek IMÁDNAK a más magánéletében turkálni. Bár ku....a semmi közük hozzá !

Szerény véleményem az h sz@rd le. Én 15 éve ezt hallgatom. Lepereg.

30 F