Művészlélek vagyok, mi ezzel a baj?

nem művész, hanem inkább művészlélek vagyok..

igaz a fotózás a mindenem, azt mondják van hozzá tehetségem, meglátok olyan dolgokat, amiket más nem stb.. szeretek festeni, gitározok már több mint 12 éve szépen és jol éneklek ez teljesít ki, ebben érzem jól magam, bár nem nevezném magam ,művésznek.

A művész és a művészlélek között nagy különbség van szerintem.

gyermeki lelkem van nagyon nagyon érzékeny vagyok, mindent a lelkemre veszek, próbálok ez ellen tenni, beilleszkedni a társadalomba de egyszerűen nem illek be sehova ( sem suli, sem munkahely)

az a baj, hogy ezt nem én döntöm el, hogy márpedig akkor én itt nem fogom érezni magam, mert nagyon barátságos vagyok, kedves és nyitott másokkal, bár nehezen engedek közel magamhoz bárkit, és nehezen oldódom fel..

a gyerekek között oldódom fel a legkönnyebben, nem 1-2 ember mondta már, hogy ilyet még nem látott... annyira pozitiv csalódás voltam számukra, hogy amúgy nem tudnak hova tenni elsőnek.. de mikor gyerekek közelében vagyok teljesen más leszek, jó értelemben

nagyon a végletek embere vagyok, ha boldog vagyok akkor nagyon boldog vagyok! ha szomorú akkor meg nagyon szomorú és így tovább..

nagyon fáj, hogy sok ember félreismer..ez a legfájóbb pontom.. hogy kedvesen jószándékúan, közeledek emberekhez..mégis teljesen félremismernek..sokszor a saját párom is.. akivel 6 vagyunk együtt... annyira félre tudnak ismerni, pedig néha csak szeretetre vágyok...

elnézést, hogy ilyen össze-vissza írtam leírtam a gondolataim.. nem tudom van-e ezzel más így, van-e aki elolvassa

ui.: egyébként egy vidám lány vagyok, csak talán kissá furcsa, de jelen pillanatban szomorú