Nem tudom mi a probléma velem? Hogy barátkozzak?

Ez lehet hogy kicsit hosszú lesz szóval bocsi:c. Másodéves gimnazista vagyok. (Valójában ez a 3.-évem mert 0.-os voltam). Sose jelentett gondot a barátkozás. Mindig is egy szociális ember voltam (nem a központ) és szinte a legtöbb emberrel simán kijöttem. Egészen ovitól általános iskoláit rettentő jó barátaim és társaságom volt. Én tipikusan a bolondságról voltam híres, nem tartottam cikinek ha nyilvánosan jól éreztük magunkat, szerettem nagyon ha felfigyelnek rám és imádtam új embereket megismerni. Aztán az ország egyik feléről a másikra költöztünk. Új város, új iskola, új barátok. Nagyon féltem a gimis első évemtől(0.) de végül nagyon nagyon jól éreztem magam. Megtaláltam egy hozzám hasonló személyiségű lányt. Nagyon jóba lettünk mintha már régóta ismernénk egymást, mindent megtudnunk beszélni és ő se volt egy merev ember. Mindig önmagunk tudtunk lenni egymás mellett. nagyon sokat hülyültünk (nem volt egy nagyon nagy osztályunk de mi ez által hogy ilyen bolondok, mindig vidám lányok voltunk mi voltunk sokszor a központ is) meg komolyan is eltudtunk beszélgetni. Összehozott minket hogy mindkettőnknek volt egy reménytelen kiszemeltje. Annyira jól éreztem magam mindig mentünk, programokat szerveztünk, sose voltam szomorú maximum igazán kis dolgok miatt. Elkezdődött a 9. És mi ketten osztályt váltottunk. A mostani osztályunk nagyon sok fős és lányos, alig vannak fiúk. Itt is minden rendbe ment bár itt már nem voltunk a központ közel se, de nem is vágytunk rá. Aztán hirtelen minden megváltozott. Volt egy összeveszésünk nekem időközben barátom lett és teljesen eltávolodtunk. Nekem ez nagyon nagy lövés volt, mert akárhogy próbálkoztam sehol se találtam a helyem. Nagyon sokat próbálkoztam, de egyszerűen nem ment. Ha oda is mentem egy társasághoz szemmel láthatólag zavartam vagy nem éreztem jól magam. Vannak az úgymond "jókislány" klikk. Aranyosak voltak, de egyszerűen nem éreztem magam odavalónak. Sose szerveztek semmi programot, nem is nevetgéltek olyan sokat, nem tudtam önmagam lenni. Próbálkoztam a menőbb lányoknál, de ott se jártam sikerrel. Az egyik lánynak nagyon nem voltam szimpi ezért a többieknek se ( ezt a viselkedést amúgy nagyon gyerekesnek tartom) és ha még voltal köztük aranyos lányok senkivel nem bíztam meg mert nem egyszer csalódtam. Ezen kívül vannak kisebb klikkek de egyikhez se sikerült beilleszkednem. A barátom on kívűl és a volt (ország másik felén élô) általános iskolás legjobb barátnőm. Egyre rosszabbul éreztem magam. Folyton sírtam. Magányos voltam, igazi lúzernek ereztem magam. Nem tudtam senkivel se beszélni, volt ahol látványosan mutatták hogy zavarok. Időközben kibékült en azzal a jó barátnőmmel de már semmi se volt a régi. Nem bíztunk meg egymásban, inkább én nyitottam ő nem osztott meg velem már semmit (közbe neki lett egy másik nagyon jó barátnője) és nem tudtunk miről beszélni mint ha két idegen lennénk. Ez idővel se lett jobb. Soha senki nem hívott sehova. Egyszer elhívtad egy lányt nyáron találkozni de ennyi. Elkezdődött a 10. És egyre rosszabb. A barátom idén ballag és nem tudom mi lesz velem. Nincs senki aki mellettem van, senkivel mem oszthatók meg semmit, úgy érzem magam mint egy fekete Bárány. Én tényleg próbálkozok de egyre rosszabb. Sose voltam pl még buliba, sose voltam részeg, most októberben mint tavaly is van kampányafter. Tavaly ügye a legjobb barátnőmmel mentem és olyan jól éreztem magam, idén viszont egyszerűen az a felismerés ért hogy nem tudok senkivel se menni. Ha a barátomnak nem jó minden hétvégét egyedül tőltök és csak sírok. Tudom szánalmas de en nem tudom mit csinálhatnék. Mi változott? Hogy találjak meg a társaságom egyáltalán hogy barátkozzak? Előre is köszi!